"Tudom, hogy bennem van a hiba, de nem értem..."

Én még a kilencvenes évek elején ismertem meg Sándort egy a Magyar Rádió előtt tartott ülő demonstrációnak meghirdetett tüntetésen. Többen is ott voltunk a „régiek” közül. Kósáné Magdi a feltűnően fellocsolt térről elvitt minket a Fülemülébe sörözni, beszélgetni. Sanyi nekem nagyon szimpatikus volt. Sörözött, cigizett és nem esett seggre senkitől. Vagány, szókimondó igazi tökös gyerek volt.

Gyakran találkoztunk ilyen olyan rendezvényen. Sokat beszélgettünk és arra kellett rájönnünk, hogy egy rugóra jár az agyunk. Tenni akartunk. Nem magunkért. Én így gondolom még most is.

A választásokat végig küzdöttük. Sem éjszakánk, sem nappalunk nem volt. Dolgoztunk. Kampányoltunk. Plakátot ragasztottunk. Jó volt. Aztán a Horn baleset.

Nem mentem Miskolcra a kampányzáróra, mert dolgoznom kellett. Egyszer kaptam egy üzenetet, hogy a Horn karambolozott. Fogtam a feleségemet, vettem egy üveg italt és irány a székház. A portás nem akart beengedni. Szerencsére akkor jött meg Csintalan Sanyi, akinek egy szavába került és már bent is voltunk. Felmentünk a szobájába és ott néztük a híradásokat. Izgult. Nem tudtuk mi lesz, ha a miniszterelnök jelöltnek komoly baja lesz. Ki ülne a székébe? Önjelöltek persze már aznap este is akadtak, de Sanyi józan esze a helyén volt. Persze nagy volt a szaladgálás. A vezetők közül sokan telefonáltak vagy odajöttek. Az elnök felesége is ott volt. Aztán a sajtótájékoztató, amit Szekeres Imre tartott a baleset éjjelén. Döbbenten hallgattuk. Merénylet?

Aztán nyertünk. Azon az éjszakán olyan embereket láttam a pártszékházban, akiket addig még soha. Nagyon boldogak voltak. Én már nem annyira. Hol voltak ezek, amikor az ég zengett? Hány plakátot ragasztottak fel? Vagy mennyi cikk került ki a kezük alól? Inkább hazamentem.

Aztán a bukfencek éjszakája. Egész nap söröztünk. A kongresszusi munka folyt a teremben. A sör pedig a büfében. Sanyi meglepően nyugodt volt. Nem nagyon érdekelték az események. Egy fehér MSZP pólóban és farmerben álldogált a pultnál. Aztán megválasztották. Horn is gratulált neki. Majd fiatal baloldali barátaink elhívtak minket az akkor még BIT tulajdonban lévő Andrássy úti villába. Ekkor esett meg, hogy Csintalan bukfencet vetett a Hősök terén. Vidám éjszaka volt.

Másnap reggel meglepve láttam, hogy az ügyvezető alelnök öltönyben és nyakkendőben jelent meg a kongresszuson. Csodálkozásomat látva kacsintott és csak annyit mondott – új idők jönnek. Igaza lett. Az én Sanyi barátom megváltozott. Már nem érdekelték olyan nagyon a fiatalok vagy a munkavállalók dolgai. Az új autó vagy a ház jobban izgatta, mint a párttagság ügyei. A tervek, amikről beszélgettünk már nem voltak fontosak neki. Többször kérdeztem tőle, hogy ez biztosan jól van-e így. Mosolygott. – Élni kell Kiskökény – volt a válasz. Végig megvoltam róla győződve, hogy az új kapcsolata változtatta meg ennyire. A titkárnője a férfiasságánál fogva rántgatta a párt második emberét. A szemem előtt vedlett át. Már nem beszélgettünk, annyit és nem söröztünk együtt.

Aztán a következő alkalommal bukott. Nem hagyta a párttagság, hogy továbbra is hülyének nézzék. Na ez persze nem mindig van így, de ebben az esetben megbuktatták a mi Sanyinkat. Innen már homályos a film, mert nem csak képletesen, de gyakorlatilag is elágazódtak az útjaink. Összefutottunk ugyan az Országházban, de már úgy nézett rám, mint egy ostoba kisgyerekre. Az voltam akkor is. Ma is.

Aztán megjelent ott, ahol sosem hittük volna. Ekkor már végleg nem értettem. Összefutottunk a Római-parton. Szó szerint lehülyézett. Mi van? Tudom, hogy a párt nem olyan. mint amilyennek elképzeltük, de attól még mert valaki még tud hinni benne, hogy ez nem lesz mindig így, attól még nem hülye. Idealista és naiv lehet. Éhen is dögölhet, de attól még nem kell szembeköpnie magát.

Azóta csak a TV-ben látom. Sok dologban igazat kell adnom neki, de néha túllő a célon. Sajnos olyan populista lett, mint új barátja Viktor. Olyan pozícióba került, amit sok politikus irigyel tőle. Ő lett a balösszekötő. Nevezhetjük villámhárítónak is. A politikában nem ritka az ilyesmi. Én még csak el sem ítélném, ha nem ismertem volna azt a Sanyit, aki farmerban és pólóban itta a sört és ette a május elsejei virslit a fiammal a fapadon.

Aztán egy kísértetiesen ismerős helyzet. Megvernek egy olyan embert, akinek a neve belekeveredik az olajos ügyekbe. Vérző fej. Gyors operatőrök. Úgyis megtudjuk, hogy honnan lett ott hirtelen egy kamera. Ott volt csak ennyi biztos. Aztán a többit hisszük vagy sem. Én semmit senkinek, mert ha valaki én igazán tudom, hogyan tudják kiforgatni a tényeket a politikusok és a hírgyártók. Híres lett a Sanyi. Ismét. Aztán utána néztem miért is emlegeti azt a portált, amelyiket. Na, igen. Rendesen leszedik róla a keresztvizet. Ha valaki készpénznek veszi, ami ott írva vagyon, akkor akár igazságosztóként, viperával a kézben, feldühödve ronthat a sötétből áldozatára? Ha még ezt esetleg pénzeli is valaki, akkor duplán?

Álljon meg a menet! Hol élünk? Ez nem a balkán! Ez nem elintézési mód! Tessék leülni és megbeszélni a dolgokat. Legyen az bárki és bármilyen ügy. Nem lehet, hogy idáig kell fajulnia a politikai vagy gazdasági ellentéteknek. Lehet, hogy nem értek egyet a Sanyival dolgokban, de nem kívánom, hogy bármi ilyesmi érje. Sem őt, sem mást. Emberek! Hová vezet ez? Ugyanolyan bűn ez akkor is ha magatokban, azt gondoljátok, hogy megérdemelte. Nincs ilyen! Ezt senki nem érdemli meg, de ha mégis akkor azt bízzuk a törvényre! Aztán jönnek a gárdisták és lepofozzák a május elsejei felvonulókat. Majd a partizánok nekiesnek a másik oldalnak. Aztán polgárháború? Mert valamelyik oldalon állnom kell! Nem állok! Gondoljuk már végig kinek áll érdekében újra és újra mélyíteni az árkokat.

Tudom, hogy bennem van a hiba, de nem értem miért kell bárkinek is neki esni, mint a kutyák, akik szétmarják megsebesült falkatársukat. Temessük be az árkokat!

Jobbulást…
Illetve gyógyulj meg gyorsan Csintalan Sanyi!

Szerintem…

Szerző: Kökényesi Gábor  2007.12.12. 19:00 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://jerrymouse.blog.hu/api/trackback/id/tr29825575

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása