"A kormány az ország pénzügyi lehetőségeihez mérten, sőt azon felül is mindent megtesz a "méltó és méltányos" elbírálás érdekében, mint a művészet minden ágában, így a miénkben is a döntések ésszerűsége, a harmónia, a ritmus megfelelő volta bírálható volt és marad"
- Orbán Viktor -
Nem!
Nem használok enyhébb kifejezést Markó Ivánra. Azok után, amiket magam is tapasztaltam és meséltek róla egykori tisztelői, tanítványai... Nem tudok diplomatikus maradni.
Fiatal Balett Intézeti növendékként tátott szájjal bámultam az egykori Győri Balett előadásait, amik világhírűvé tették a várost, a társulatot és a mestert is. Szerettem volna ott táncolni, mert olyasmit csináltak, ami fölnőtt szemmel is irigylésre méltó. Alkotóműhely voltak. Társak, barátok, közösség és család. Kiálltak egymásért és nem akartak a másik fölé emelkedni. Tudták, hogy csak akkor vihetik sikerre az együttest és a táncot, ha mindenki egyforma erőbedobással húzza a szekeret és tolja a produkciót. Ez egy ilyen szakma. Csak együtt megy.
Egy mindenkiért és mindenki egyért!
Aztán vége lett...
A csoda véget ért.
A mester elment. Megalapította a saját együttesét, amellyel olyan sikerdarabokat mutatott be, mint a Jézus az ember fia. Külföldi meghívások. Turnék. Díjak és kitüntetések. Vendégrendezések a világ legszebb és szakmailag legelismertebb bemutatóhelyein. Ment a szekér. Majd elszállt. A megszállottságot felváltotta a teljesítmény. A Táncot a bevétel. Az alkotómunkát a robot. A közösséget a társas-magány. Se család, se olyan barátok, akikkel lehet másról is beszélgetni nem csak szakmáról. A mester befásult és rohamosan öregedett. Bemutatóit nem tartották meg. Egyre sokasodó szeszélyeit pedig egyre nehezebben tolerálták.
Pártunk és kormányunk gyakran küldte külföldre, hátha ihletet kap és ötletekkel tér haza, de csak több százezres taxiszámlákat hozott, amit a minisztérium gazdasági osztálya nem akart neki kifizetni, de leszóltak fentről... Hiszen, aki ilyen mélyen hatol bele nyelvével a nagy vezér egyetlen kommunikációs pontjába, annak nem mondhat nemet egy kormányszolga. Pláne, ha kiveszik a kezéből az elszámolás jogát.
Vajon ezt a balhét ki vitte el?
Mostanság a tánc nem felkapott műfaj. Legalábbis itthon nem az. A gyermekek nem úgy ébrednek tíz évesen reggelente, hogy ők egy fél életet a rúd mellett szeretnének állni, izmaikat gyötörve és inaikat nyújtva. Izzadt testtel megmutatni magukat a világnak. Kiszolgáltatva ennek a kegyetlenül őszinte szakmának. Még nézni sem mennek el. Üres a nézőtér, pedig a táncosok nem csak a testüket, hanem a lelküket is kiteszik a színpadra. Majd negyven évesen - ropogó ízületekkel, fájó derékkal, sajgó szívvel adják át szerepüket egy fiatalabbnak. De nem pihenhetnek, hiszen Orbán rezsimje elvette tőlük a szakmai nyugdíj lehetőségét. Kénytelenek olyan munkát vállalni, ami - ha szerencséjük van - nem annyira megalázó egy művésznek, mint utcát seperni. Ez a járandóság nem kiváltság. Ezért ezek a tehetséges művészek gyermekkoruk óta az egészségüket sem kímélve dolgoztak. De hát, hogyan is magyarázzam el egy négyzetnek, mi az a gömb?! Hiszen gőzük sincs, arról mi az a valódi munka. Mi az a szakmai és az emberi alázat.
Ekkor hol volt Markó Iván? Miért nem védte meg a táncosokat? Miért nem hívta fel a "legnagyobb államférfi" figyelmét ennek a dilettáns lépésnek a megalázó következményeire? Miért csak a maga érdekében dörgölődzött a "nagy" "emberhez", mint egy rossz fürdős kurva! A milliókat minden zokszó és valós teljesítmény nélkül elfogadta. Nem zavarja, hogy azok, akikkel egykoron együtt vitték sikerre és aranyozták be a Markó Iván nevet, azok manapság kenyérgondokkal, a mindennapi megélhetésért küzdenek.
Hová lett az egy mindenkiért, mindenki egyért?
Markó Iván nem a táncszakma!
Csupán egy kiégett, öreg alkoholista. A tánc egykori ikonja, aki képes egész napokat eltölteni a belvárosi művészkocsmák füstös világában, hogy egyre erősödő magányára fiatalosan hamvas gyógyírt találjon. Reggel autót hív és azzal viszi sétálni kutyáját, majd hajnalig tartja őt bezárva az általunk fizetett taxi hátsóülésen.
És az óra folyamatosan ketyeg...
Utolsó kommentek