A szellem számára nincs félszabadság.
Vagy rabszolgának, vagy királynak kell lennie.

- Étienne Rey -

Szíriában egy lövöldözésben kialakult káoszt kihasználva megszökött fogságából az a három magyar, akiket a TEK hetek óta próbált telefontárgyalásos technikával kiszabadítani. A kommandósok videójátékokon gyakorolták ki a mentés legapróbb hangsúlyait is. Hiába kérték a túszokat, hogy maradjanak nyugton, ők - a parancsot és a golyózáport figyelmen kívül hagyva - akciófilmekbe illő jeleneteket személyesen átélve léptek meg. A TEK parancsnoka szokásához híven addig nem adott tájékoztatást a szökés körülményeiről, míg nem alakított ki közös álláspontot a szökevényekkel az egysége – utólagos - hősies részvételéről a mentőakcióban.

Csókakő lett az ország legvédettebb műveleti területe. Egy napig nem lehetett tudni mi történik a faluban csak azt amiről a rendőrség szombat délben tájékoztatta a közvéleményt. Azaz, a szóvivő semmiről nem adhat felvilágosítást és ezt bármelyik médiumnak elmondja, amennyiben megkeresi őt. Persze az nem igaz, hogy a megszállt falu polgármesterét nem tájékoztatták. Neki is elmondták az imént említett információkat. Aztán kiderült, hogy eltévesztették a címet, mert amíg ők a nyár legmelegebb napján tökig géppisztolyban járkáltak a Horthy szobor és a vár között, addig a betiltott Gárda rajtuk röhögve avatott Dunaföldváron.

Szombat délután fekete bakancsok csattogása ébresztette fel a padon alvó hajléktalanokat az Andrássy úton. A pár száz vonulóra pár tucat ellentüntető is jutott, akik nem bírtak magukkal és bekiabáltak az alakzatban vonuló egyenruhásoknak, akik persze habzó szájjal és vérbeforgó szemekkel ordítottak vissza. Ebből persze lett egy kis lökdösődés és nehány rendőri intézkedés is. A Gárdisták kettő és fél órán keresztül álltak vigyázzba a negyven fokos napsütésben a Hősök terén, míg az egyre fogyatkozó ellentüntetők a közeli kocsmákban és más hűst adó helyen várták ki az országimázs-turista-ijesztgetés végét.

Ott voltam és tehetetlenül figyeltem, hogyan süllyednek le a szemben álló politikai ellenfelek egymás szintjére. Hogyan nem fogják fel egyes – magukat baloldalinak valló - közéleti és abból látványosan kivonuló személyek, hogy ezzel a viselkedéssel és önző magamutogatásukkal nem csak magukat járatják le, hanem azt az ügyet is, amit ekkora hévvel védenek. Tiltakozni lehet. Sőt kell is! De nem mindegy hogyan. Hiszen ha lesüllyedünk az ő szintjükre, ott lazán legyőznek minket a rutinjukkal. Mikor felvetődött az ellentüntetés ötlete, akkor elmondtam a véleményemet, de senki nem tartotta jónak. Mikor nyilvánvalóvá vált az akció kudarca, akkor már tetszett nekik. Politikai rövidlátás és dilettantizmus jellemzi Orbán ellenzékét.
És ez az ő legnagyobb szerencséje.

Ez persze abból fakad, hogy a pártok teljes identitászavarban szenvednek. A magukat baloldalinak vallók nagytőkéseket jelölnek képviselőnek, hogy védjék a munkások érdekeit, majd csodálkoznak, hogy valahogy csak a szavakban baloldaliak a vezetőik. A másik oldal szintén az egyszerű emberekre számít, hiszen a magyar nagytőkés réteg még igen vékonyka. Bár sok mindent megtesznek, hogy vastagabb legyen. Folyamatos kivételezésekkel és gazdasági előnyhöz juttatásokkal. Addig is amíg megvenni nem tudják a szavazatokat, addig kénytelenek barátkozni a kommunista Kínával és Putyinnal is. Bár ez a kettő nem szívleli egymást és ebből van némi magyarázkodnivalója a külpolitikusainknak és azok katonáinak. Orbán ma a legbaloldalibb antikommunista párt és kormány vezetője.
Politikai skizofrénia.

De ezzel együtt is óriási mázlija van, hiszen az ellenzéke képtelen összefogni és ma még teljesen alkalmatlan arra, hogy leváltsa őt. De már szorul a hurok. Ezt ő is érzi, hiszen olvassa a közvéleménykutatásokat. Most épp nagy erőkkel veri szét a Rendőrséget. Leépíti azokat az erőket, amelyek gyorsan feltárhatnák az ő és csatlósai stiklijeit. Jöhet itt bármilyen kormány! Az ő vagyonuk már most kivan fehérítve. Megfoghatatlanok. De valamiért azokat is leváltják, akik a nagyrendezvények biztosítását évek óta problémamentesen oldották meg. Akiknek köszönettel tartozik minden szervezet, amely valaha közterületre szervezett akciót, felvonulást vagy gyűlést. Ők azok, akik a háttérben óvják egy rendezvény résztvevőit és a város nyugalmát. Őket vajon miért távolították el? Mire készülnek? És miért? Egy őszi nagy balhéra? Vagy tán valami nagyobbra?

Orbán érzi, hogy minél vastagabb a támogatóinak a „szerzettpénz”-tárcája, annál kevesebb az esélye, hogy demokratikus eszközökkel tartsa meg hatalmát. A megoldás: egy előrehozott választás, még mielőtt a baloldal képessé válna az összefogásra. Ez hetek kérdése csupán. Hiszen a koncepció megvan. Bajnai összerak egy nem pártpolitikusokból álló szakértői kormányt, amit egy emberként támogatnak a demokratikus ellenzék szervezetei. Más kiút nincs! És ezt talán még Orbán trójai fa-LMP-je sem tudja belülről megfúrni, hiszen csak ők hiszik azt, hogy az emberek nem látnak át a szitán. Olyanok ők a FIDESZ-nek, mint az MDF volt egykor az MSZP-nek. Kopogtatócédulákat adtak nekik ajándékba csak azért, hogy megosszák a másik oldalt.
Nincs új a nap alatt.

Méltósággal kell állni a pofonokat, a szidalmakat és a rágalmakat is. Nem szabad az ő fegyverükkel harcolni ellenük, hiszen abban ők a jobbak. Észérvekkel és humorral lehet legyőzni azt, aki csak demagóg petárdákat puffogtat vicc gyanánt.
És végre kiáltsa el magát valaki, hogy meztelen a király!