Kedves hallgatóink! Most közvetítést hallhatnak a Népstadionból, ahol már javában folyik a Magyar – Magyar labdarúgó csapatok barátságos mérkőzése. Kapcsoljuk a mérkőzés helyszínét.
A mikrofonnál…

Kedves drukkerek! A második félidő elején járunk. Narancssárga mezben – önöknek jobbról, balra – játszik a Magyarok csapata. Balról jobbra, piros mezben pedig a Magyarok csapata kergeti a labdát. Az első félidőben sérülések miatt a pirosak lecserélték ugyan csatársorukat, de egy rövid idő múlva már megtalálták a helyes útelágá… útelágozó… Elnézést kedves hallgatóim! Nehéz szó!
Az első félidőben remekül játszó narancssárgák ugyan folyamatos veszélyt jelentettek a pirosak kapujára, de csak a kezdeményezést tudták időnként átvenni. Az irányítást nem.

A szünetben a pirosak kapitánya - a korlátlan cserelehetőséget kihasználva –szinte a fél csapatot lecserélte. A narancs csapat is taktikát váltott a második félidőre. A sípszó után, a pirosak elkényelmesedését és kapitányuk túlzott erélyességét kihasználva a narancssárgák átvették a vezetést. A lelátóról durva hangon ellendrukkerek kiabálták le a pirosak minden megmozdulását és egy-két sörösüveg is a gyepen landolt. A narancssárgák kapitánya elhatárolódott ugyan a kiabálóktól, de néha kikacsintott feléjük. A pirosak védekező stratégiát vettek fel. Most a narancssárgák beszorították a pirosakat saját kapujuk elé, de egy csatár a labdát megszerezve tör az ellenfél kapuja felé. A közönség egyik fele felpattan ülőhelyről a másik csendesen figyel. A csatár a tizenhatosnál körbenéz, de senki nem fut fel vele. Rálövi. A kapus könnyedén hárít. Egyedül nem lehet gólt rúgni gyerekek! Mint hallható kedves hallgatóim a közönség rázendít az elhíresült szlogenekre. Hát igen. Ezt most nem kicsit. Nagyon.

Most a narancssárgák támadnak. Orbánnál a labda. Megindul a piros kapu felé. Mellette szinte egyvonalban szalad a fél narancs csapat. Nem estek szét. Kapitányuk minden egyes rezdülését lesik a szemük sarkából. A piros védelmen hézagok vannak ugyan, de elszántsága a pirosaknak nem hagyható szó nélkül. A közönség tombol, a csatárok a tizenhatos vonalában passzolgatnak. Orbán adja, Kósának. Nem. Tévedtem Nem adja! Megtartja. Oldalt Kövér szalad be. Orbán passzol. Lest int a játékvezető. A közönség sípol, dobol. Kövér vitázik a partjelzővel. Igen kedves hallgatóim, ezzel is megy az idő. Orbán mosolyogva szemléli az eseményeket, de közben kocog vissza a felezőig.

Kirúgás. Molnár repül. Helyette a fiatal játékost, Horváthot hozza be a pirosak kapitánya. A tehetségesnek ígérkező csatár új utasításokkal látja el csapattársait. Csak meg ne sérüljön senki. A labda Horváthnál. Mikola igyekszik megszerezni, de a fiatal játékos nem engedi. Nagy a küzdelem kedves hallgatóim. Mikola és Horváth nem bír egymással. Ebben a váratlan pillanatban Mikola kézzel megfogja a labdát.  És mit látok? Bedobja a közönség közé. Akik nem adják vissza. Ez lenne a meccs vége? Nem. A bíró visszakéri a labdát. Még jó, hogy van tekintélye a közönségnél.

Kedves hallgatóim a mérkőzés bedobással folytatódik. A pirosak bedobják a … Na, nem! Nem a törölközőt. Az egy másik sportág. A labdát. Gyurcsány kapja. Megvárja, míg felzárkóznak mellé csatár társai is. Elindulnak a narancsszínű kapu felé. Lövésre átadja a labdát Horváthnak, aki lő…

És hirtelen sötétség borult a játé térre. Kintről lekapcsolják a villanyt. Ki szól bele a meccsbe? Kintről!
Így! Kedves hallgatóink közvetítésünket kénytelenek vagyunk megszakítani. Ezt így nem lehet. A közönség beletörődve ül a helyén. A szidalmazók is hallgatnak. Kinek áll érdekében elrontani a közönség hangulatát? Nem értem, de nem is dolgom. Köszönöm figyelmüket. Még nincs vége a meccsnek. Folytatjuk.
Stúdió!

Hogy Horváth belőtte-e a gólt vagy sem, azt még nem tudjuk. Most csak annyi biztos, hogy villanyt lekapcsolják hétfő reggel.