Nem hiszem el! Pedig látom és hallom. A koalíciós egyeztetésért felelős államtitkár olyat szól, amit utólag maga sem hisz el.

A választási eredmények tudatának hevében beszólt az elnökének a főnökéről Horn Gábor államtitkár. Mindezt kamerák kereszttüzében, mikrofonok füle hallatára. Kóka sörrel a kezében röhög a nagyobbik kormányzópárt sajtótájékoztatójának közvetített képe előtt. Kiröhögik a Magyar Szocialista Párt vezérkarát. Ők, akik ma már sehol nem lennének, ha 1994-ben a világbank nem tesz egy visszautasíthatatlan ajánlatot az akkori választáson abszolút többséget szerzett MSZP-nek.

Horn Gyula nem akart koalícióra lépni az SZDSZ-el! Miért akart volna? Sem szüksége, sem ingerenciája nem volt rá. De ebbe még neki sem volt beleszólása. Nála nagyobb erők döntöttek erről. Na, nem a párt. A Szabad Demokraták pedig a mögöttük álló hatalmak támogatásának teljes tudatában követelőztek a koalíciós egyeztetésen. Az kormányzópárt pedig mindenben engedett. Majd a kormányzás alatt is azt tettek, amit akartak. A farka elkezdte csóválni a kutyát.

Aztán a szocialisták valahogy elkoptak. Kiszálltak vagy kilökték őket nem tudni pontosan. Medgyessyt lökték, az biztos. És érdekes mód mikor? Amikor bejelentette, hogy sok a korrupció a kisebbik kormányzópárt háza táján.

Akkor most ki is kormányoz?
Az MSZP az SZDSZ szocialista tagozata?

Ha a népszavazást megnyerték volna a nemek, akkor az csak az ő sikerük lett volna. De így a szocialisták – mi több – Gyurcsány bukott. Nem elég, hogy arcátlanul gyalázták a szocialista választók értékrendjét és nevették szembe a szavazót, de még azt is megengedi magának a kormány azon tagja - akinek a felelőssége lenne a koalíció egyben tartása - hogy nagy nyilvánosság előtt elküldje, a főnökét ahová neki kellene mennie.

Másnap pedig nem ért egyet önmagával. Ezt skizofréniának hívják orvosi berkekben. Az elnöke pedig kiröhögi a sajtótájékoztatón azokat az átlátszó magyarázkodásokat, amikkel próbálja eljelentékteleníteni az előző este történteket. Az újságírók hangosan hahotáztak Kókával a levél képmutató mivoltán, mert tudják jól, hogy még ezt is eltűri az MSZP.

De meddig? Kérdem én. Meddig kell elviselni, hogy szemberöhögjék azokat, akiknek a pusztalétüket köszönhetik. És ez Horn Péter szocialista politikus fiára kétszeresen érvényes.

Tudom, hogy bennem van a hiba! De nem kellene elgondolkodni azon, hogy mennyit ér a szocialistáknak egy lassan mérhetetlen kicsinységű párt „barátsága”?

Ez már nem is a kutya farka. Csak egy bolha a kutyán.

Szerintem…