Péntek délután egy emberként álltunk ki valamiért, ami az elmúlt más fél évben egyre makacsabban üti fel a fejét. Ez jó! De van valami itt a KAPCSOLAT-on, ami még makacsabb és eltiporhatatlan.

Az akciócsoport megmutatta, hogy igenis tud mozgósítani. Sokan voltunk. Fehér és piros szalaggal a világos ruhájukon sétálgattak az emberek Lipótváros utcáin. Virtuális barátságok váltak kézzel fogható ölelésekké. Mosolyok és kézfogások. A hangulat és az összetartozás érzése leírhatatlan. Köszönet érte mindenkinek.

De miért lett vége az összefogásnak a himnusszal?

Az AMŐBÁ-n már egymásnak ugrott nickek a tüntetés végeztével ott folytatták, ahol abbahagyták. Mintha nem is egy csapat és közösség lennénk. Mintha, egyesek különbek lennének vagy egy másik bolygón élnének. Birtokolni akarnak maguknak egyéneket és meghatározó egyéniségeket. Nem hajlandóak a más véleményen lévőkkel leülni egy asztalhoz. Megsértődnek, ha egy általuk kedvelt blogger szóba áll – vagy ne adjisten leül egy sör mellé – egy nem kedvelttel.

Mi van itt?
Ennyire nincs dolga senkinek?
Ennyire ráérünk egymással foglalkozni?
Ennyire jól áll a baloldal, hogy nincs megoldandó feladat?

Ébresztő!

Ha valaki más véleményen van, mint mi attól még nem biztos, hogy ellenség. Nem biztos, hogy nincs igazsága. Azért mert valakinek nem olyan kifinomult a stílusa, mint a legkedveltebb bloggereinknek, attól még engedjük és segítsük, hogy megtalálja véleménye kifejezésének a módját. Itt közös feladatok lennének, de ahhoz egy asztalhoz kell ültetni minden harcoló és megsértett felet. Hiszen nem csak az időnket és az energiáinkat vesztegetjük itt, hanem egy olyan lehetőség mellett megyünk el, ami nem adódik mindennap. Orbán Viktornak nem kell szétverni a baloldalt, hiszen szétveri az magát belülről. Erre mi vagyunk az élő példa.
Igaz, hogy a FIDESZ-ben demokratikus centralizmus van, de ők segítik egymást. Összezárnak. Ha valaki segítséget kér, akkor azonnal összefognak és nem nézik ki adja ki a jelszót. Egy emberként segítenek a bajba jutottnak. Ezzel szemben nálunk addig vitatkoznak a probléma megoldási tervén míg az ár elvisz mindent.

Személyeskedésig fajult viták mérgezik a hangulatot egy olyan portálon, aminek pont az lenne a célja, hogy összekovácsolja az embereket. Sok dudás is elférhet ebben a csárdában, ha okosan osztják le a szólamokat egymás közt. Nem kell mindig megsértődni és nem szabad egymást elnyomva törtetni valami felé, amiről magunk sem tudjuk, hogy micsoda. Legalábbis én nem tudom. De valaki homályosítson fel, mert tényleg nem értem.
Mi a balhé tárgya?
Miért nem szabad beszélnem valakivel és ezt milyen alapon tiltja meg nekem bárki is?
Miért folyik a portálon a küzdelem?
Mi a célja?

Vagy nincs is cél?

Akkor keresni kell!
Itt van az akciócsoport.
Lehet kirándulásokat szervezni.
Kitalálni, hogy minden fronton figyeljünk a világ dolgaira, hogy minden szempontot figyelembe véve tudjuk kialakítani a stratégiánkat.

Hölgyeim és Uraim!

Javaslom, hogy - ha már a pénteken nem jött össze a fehérasztalnál történő tárgyalás – május elsejét nevezzük ki a megbékélés és közös feladatkeresés napjának. Addig anyázza ki magát mindenki! Alázzon és alázkodjon, de május elsején ülnünk le egy nagy közös körbe és tekintsünk végre előre és ne hátra!

Van teendő bőven csak megkellene találni azt a célt - és kitalálni a hozzávezető utat - amit elakarunk érni, mert ha ezt nem tesszük meg, akkor ez az egész KAPCSOLAT-osdi nem marad más, mint gitt-rágás és tyúkbél-rántgatás.

Szerintem…