Ma reggeltől sztrájkol a BKV. Értem az okokat és az ellenérveket is, de most nem érdekel egyik sem.

Sétálva jönnek-mennek az emberek dolgozni. Előkerültek a kerékpárok és a görkorcsolyák. A gyerekek nem mentek iskolába. A forgalom olyan gyér, mint a taxisblokád idején. A város levegője tiszta. Süt a nap és kellemesen melegít.
Élhető a város.

Ma reggel sem keltem korábban, mint máskor. Kicsi kedvesemet kézen ragadva indultam el a város szíve felé. Ő egy forgalmas sarkon átölelt és elhagyott, mert sietett dolgozni. Gyalog ment, mert nem jártak a villamosok. Aggódva figyeltem, hogyan lépked - a nem éppen túrázásra tervezett - cipőjében. Aztán ahogy távolodott csak a csípője ringását láttam.
Szép az élet!

A körúton a forgalom a korai órához lépest erősebb volt a szokásosnál. Aki tehette korábban indult el, hogy elkerülje a forgalmi dugókat. Aztán hirtelen kiürültek az utak. Az emberek vagy pihennek otthon, vagy sétálva és egyéb módon közlekednek a járdán. Nincs hangos dudaszó, motorbőgetés. Még a mentők is csak kék villogót használnak, mert feleslegesen miért visítson a sziréna.

Az Erzsébet hídon két sáv szabad a háromból. Azon az egyetlenen pedig kerékpárosok tekernek. A körúton nem zakatolnak a villamosok. Nem dübörögnek sem az autók, sem a buszok. Az emberek kimenekültek a természetbe, vagy magukra zárták a lakásajtót. Pihennek. Egymással törődnek.

Kedves BKV!

Ezúton kérem önöket, hogy ha lehet, ajándékozzák meg a főváros lakóit havonta egy ilyen csodálatos nappal. Ha kell, még bérletet is veszek ezekre a dátumokra. Felüdülés a városnak ez a kis béke és nyugalom. Nincs kapkodás, rohanás és türelmetlenség. Az emberek nem sietnek. Nem tülekednek. Beszélgetnek egymással az utcán megállva, mert hallják a másik szavát. Nincs félreugrás a megállóba kanyarodó busz elől. Nem kell azon aggódni, hogy a piros hetesen utazó meg tud-e állni a lábán egy fékezésnél vagy valakinek az ölében landol. A zsebtolvajok sem tudnak dolgozni, nem kell jegyet venni vagy vitázni az egyre nagyobb darab ellenőrökkel. Maguknak sem kell energiát elhasználni. Elküldhetik pihenni az amúgy is leterhelt munkatársaikat.
Kész spórolás ez a sztrájkosdi.

Tisztelettel kérem önöket, hogy adjanak gyakrabban ilyen pihenőnapot a fővárosnak.
Nekünk.

Köszönettel: egy gyalogos

Este kimegyek a Duna partra. Megnézem a kivilágított várost és meghallgatom a folyó régen hallott - a forgalom zajától egykor elnyomott - csobogását. Persze sétálok, mert ebben a városban csak a rohanó embernek vannak távolságok.
Ma mindenki ráér.

Szerintem…