Ne álmodj!
Rettegj, ha más vagy!
Ha nem olyan, mint ők!
Jön ugyan a hidegfront, de még nyomasztó meleg van. A nyitott ablakot csak a szúnyogháló védi. Védi? Mitől? Hiszen a penge szinte nesztelen hasít rajta járást. A televízió halkan monoton zaja már rég álomba ringatta a családot. A két éves gyermek szülei között aludt, mert megnyugtatta őt szerettei szuszogása. A penge tette, amit a kéz diktált neki. Sunyi módon, ahogy manapság szokás.
Egy férfi mászott be a résen. Oldalán fegyver, lábán surranó. Halkan közelített az alvó család felé. Az asszony álmában is ölelte magzatát. A padló megreccsent. Az árny lélegzet fojtva várt egy kicsit, majd az éles vágószerszámot maga elé tartva lépett még közelebb. Ekkor az apa - nagy sóhajjal - az egyik oldaláról a másikra fordult. A gyermek szemét dörzsölgette, majd nehézkesen kinyitotta. Egy sötét alakot látott a televízió kékes fényében.
A férfi lemerevedett. Ettől tartott. Az tervezte, hogy álmában vágja el a cigánycsalád torkát és ahogyan érkezett, úgy távozik is. Egy pillanatig csak rémülettől izzó szemei látszottak ki a fekete csuklyája résein. A gyermek rémülten felsikoltott. Ekkor, mint kölykét óvó anyatigris rontott rá üvöltve a támadóra a felriasztott asszony. A dulakodás hangjaira felébredt az apa és a szomszéd szobában alvó nagyapa is.
Aztán ütések. Sebek. Vér és rombolás.
Mindenapos történet.
Aztán ütések. Sebek. Vér és rombolás.
Mindenapos történet.
De miért?
Mert egyesek felhatalmazva érzik magukat az ordas eszmék által, hogy olyanokon vezessék le az elégedetlenségükből és tehetetlenségükből fakadó dühüket, akiket nyíltan és minden következmény nélkül már megtámadnak más sötétben bujkáló gyávák. Mert azok. Terroristák, akik álnevek mögül uszítanak magyart a magyar ellen. Akik álarcok mögül rémisztgetik a gyermekeket és a gyönge asszonyokat. Akik hajnalban telefonon hívogatnak, és az ajtódon dörömbölnek. Akik csak csoportokban bátrak, mint a keselyűk. Akik kihasználják, hogy ellenfeleik nem élnek az ő eszközeikkel és csak a szavukat és transzparenseiket emelik fel.
Mert egyesek felhatalmazva érzik magukat az ordas eszmék által, hogy olyanokon vezessék le az elégedetlenségükből és tehetetlenségükből fakadó dühüket, akiket nyíltan és minden következmény nélkül már megtámadnak más sötétben bujkáló gyávák. Mert azok. Terroristák, akik álnevek mögül uszítanak magyart a magyar ellen. Akik álarcok mögül rémisztgetik a gyermekeket és a gyönge asszonyokat. Akik hajnalban telefonon hívogatnak, és az ajtódon dörömbölnek. Akik csak csoportokban bátrak, mint a keselyűk. Akik kihasználják, hogy ellenfeleik nem élnek az ő eszközeikkel és csak a szavukat és transzparenseiket emelik fel.
A megvezetett tömeg pedig egyre nagyobb, mert másik utat olyanok akarnak mutatni nekik, akik már hiteltelenné váltak a számukra. Bennük már nem bíznak, mert többször is becsapták őket. Az álszentek ezzel szemben fehér lapjaikat mutogatják, miközben azt ígérik mindenkinek, amit hallani akar. Felelőtlenül és pofátlanul. Hiszen ők is tudják, hogy nem tudják kihúzni önnön hajánál fogva az országot a fekáliából. Ha pedig nemzeti öntudattól megrészegülve szembe mennek az Unióval, akkor a maradék esélyét is elveszíti a nemzet, hogy felzárkózzon a nyugati országokhoz. Ezzel a kirekesztő politikával visszataszítanak minket a balkáni kecskepásztor országok közé.
Mit lehet tenni a kirekesztés politikájának terjedése ellen?
Mindenki mást mond, és senki nem tesz semmit. Nézzünk magunkba! Az ima itt már kevés. Az embereket a pártok nem összefogják, hanem megosztják. Nincs olyan erő, amely szavára egy emberként mozdulna a magyar emberek nyitott és békére vágyó tömege. Még a pártokon belül sem. Nem gyáva a magyar társadalom csak a szétmorzsolódott. Megosztatta a két nagy párt. Az örök riválisok kiábrándították magukból, egymásból és a politikából az embereket.
S míg az oroszlánok egymással marakodnak, a hiénák elszaladnak a konccal.
S míg az oroszlánok egymással marakodnak, a hiénák elszaladnak a konccal.
Mikor ébrednek már fel a folyvást egymásba harapók?
Hiszen már csizmák csattognak az utcákon és gyilkosok mászkálnak szabadon. Gyermekek halnak és idősek rettegnek. Férfiak szeme szűkül a dühtől és asszonyok jajveszékelnek. Vegyük már észre, hogy polgárháború felé sodródik szeretett hazánk. Magyar ontja a magyar vérét csak, mert más a kultúrája vagy a vallása esetleg a bőrszíne. Mi kell még, hogy észrevegyétek, hogy összefogásra lenne szükség az árok két partján? Hogy többre mennénk együtt. És egy nemzet nem áldozható be a pártok hatalmi harcának csatamezején!
Hiszen már csizmák csattognak az utcákon és gyilkosok mászkálnak szabadon. Gyermekek halnak és idősek rettegnek. Férfiak szeme szűkül a dühtől és asszonyok jajveszékelnek. Vegyük már észre, hogy polgárháború felé sodródik szeretett hazánk. Magyar ontja a magyar vérét csak, mert más a kultúrája vagy a vallása esetleg a bőrszíne. Mi kell még, hogy észrevegyétek, hogy összefogásra lenne szükség az árok két partján? Hogy többre mennénk együtt. És egy nemzet nem áldozható be a pártok hatalmi harcának csatamezején!
És együtt kell kiáltani az égre József Attila sorait!
...
világ vagyok - minden, ami volt, van:a sok nemzedék, mely egymásra tör.A honfoglalók győznek velem holtans a meghódoltak kínja meggyötör.Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -török, tatár, tót, román kavaroge szívben, mely e multnak már adósaszelíd jövővel - mai magyarok!
...
Szerintem...
Utolsó kommentek