" Az emberek nem lesznek jobbak, legfeljebb okosabbak. 
Ha pedig okosabbak, ugyanúgy kihúzkodják a légy szárnyát, csak ravaszabb indokot találnak hozzá. " 

- Stephen King -

 

Kezd kissé elfajulni a pozícióharc az MSZP-ben. Igen. Pozícióharc. Nem több. Hiszen a pártvezetés évtizedek óta ugyanazon ballasztok súlyától képtelen lépni. Beidegződött pártreflexek és manipulált ideológiák mentén igyekeznek a demokratikus párt látszatát kelteni. Közben kirohangálnak egy zárt kongresszusról, hogy fülbesúgással manipulálják a közvéleményt. Mindenki, mindenki ellen. Mit nekünk közös jövő, ha még az irányban is képtelenek vagyunk megegyezni.
A hogyanokban meg pláne.

Ezt a FIDESZ ügyesen kezelte. Közös célként egy közös ellenséget adott a híveknek. Láttunk már ilyet és ismerjük a következményeit is. Egy gyűlölködő és a másságot elfogadni képtelen társadalom, ami fékevesztetten ront rá önnönmagára. De célját elérte. Egységessé tette őket a gyűlölet. Ez a szocialistáknál nem tud működni. Megpróbálták, de a FIDESZ ügyesebben játszotta ki ezt a kártyát. Az ő tanácsadóiknak nem kellett attól tartania, hogy a pártvezetésben valaki megsúgja az ellenfélnek, hogy mire készülnek. A diktatúra félelmet, a félelem fegyelmet szül. Pártfegyelmet is. Ahol egy kérdésre csak egy válasz van. Nincs kibeszélés, hogy én ezzel nem értettem egyet, mert… Aki Orbán Viktorra szavaz, az leteheti az egyik kezét.
Ennyi.

A szocialistáknál vannak, akik folyamatosan előre menekülnek. Információkat adnak az ellenoldalnak. Cserébe azt kérik, hogy ha lehet, őket ne sározzák be annyira, mint vetélytársaikat. Persze ahol sár van ott mindenki koszos lesz, de nem mindegy, hogy mennyire. Ez a fajta túlélő képes arra is, hogy utánanyúljon vélt vagy valós ellenfeleinek. Ha kell, kirúgatja őket munkahelyükről egy fenyegetéssel vagy ígérettel. Képes rá, hogy nyomoztasson utánuk terhelő adatokért. És talán nem riad vissza egy-két szervezett balesettől sem.
És még mindig ott van az élvonalban. Ostoba emberekkel veszi körbe magát, mert fél a konkurenciától. Közvetlen munkatársai rejtélyes körülmények közt halnak meg. És ő még mindig ott van. Félnek tőle, de nem eléggé. Ez bosszantja. Szeretni senki nem szereti. Mindenki mumusként beszél róla, de ezek ellenére mindig megkapja az elegendő számú szavazatot.
És még mindig ott van.

Miért ilyen nagy azoknak a tábora, akik csalódtak a politikusokban? Mert nincsenek igazi politikusok ebben az országban. Nincsenek, mert ha valakiben ellenfelet éreztek ezek a hatalomvágyó rablók, akkor mindent megmozgattak, hogy karaktergyilkossággal, személyeskedéssel és egyéb igazi politikushoz méltatlan eszközökkel hiteltelenné tegyék. Ebben nincs különbség a pártok között.

Csak az nem mindegy, hogy ki fizeti ennek a játéknak a számláját.

Szerintem…