Szombat délután. Budapest. Kossuth tér. Ugyanaz a helyszín, ahol már több mint egy éve szinte minden nap agitálnak a magukat kormányváltó erőnek kikiáltók. Egy-két harc és béke színhelye. Ide hirdették meg a Gyurcsány Ferencet támogatók tüntetésüket. Tüntetés. Nem valami ellen, hanem valakiért.

Mi várható ezen a rendezvényen? Amit a szervezők szeretnének, azt ismerjük. Amit a rendőrök szeretnének, azt sejtjük. Amit a másik oldal kemény magja szeretne, azt sajnos eltudjuk képzelni. A miniszterelnök örül is meg nem is. Örül, hiszen mellette álló embereket láthat egy helyen. Nem örül, mert egy helyen lesznek potenciális célpontként, mint az összeterelt nyáj egy zsákutcában.

A gárda gyorsan reagált. Péntek estére a fővárosba szólítja a híveit. A többi szervezet is készül a háttérben. És dolgoznak a szolgálatok is. Mindenki figyel mindenkit. A rendőrök megint tökig páncélban rohangálnak majd, hogy ne legyen balhé. Ez persze tovább hergeli a farkasokat. A bárányok pedig szép békésen verseket és politikai állásfoglalásokat olvasnak fel.

Tényleg nem érzik a veszélyt? Tényleg nem látják, hogy puszta jó indulatból mit tesznek? A rendőröknek nem az lesz a feladata, hogy megvédje őket. Ők a rendezvény helyszínét biztosítják. Nem a résztvevőket! A helyszínt!

Rossz a helyszín! Nincs jó üzenete annak, ha pont ott tart valaki demonstrációt, ahol az ellenfél is. Pont, ellenkező előjellel. Ez egyfajta hadüzenet. Én szívesebben mennék piknikezni a Margit szigetre és ott egy forralt borral a kezemben örömmel hallgatnám az érveket a miniszterelnök nagyszerűsége mellett. Szerintem még ő is odalátogatna. Ha másért nem a forralt borért.

Rossz az időpont. Milyen őrültség egy országos járvány idején tömegdemonstrációt szervezni? Kész fertő! Aztán amikor kell, majd az ember a gátra mindenki nyomja majd az ágyat. Mert kell az ember a kampányba. Amit valahol tudat alatt, de ezzel a rendezvénnyel idejekorán elindít a csapat. Vártam volna kicsit. Tisztelem az emberek érzéseit, de mindennek megvan a helye és ideje.

Mi van, ha rárontanak a rendezvényre? Verekedés. Illetve csak verés, mert a demonstrálók békések lesznek. A FIDESZ tudatos provokációról beszél majd. Sőt még az is lehet, hogy a kormány vereti meg az övéit csak azért, hogy jobboldali veszélyről beszélhessen a kampány alatt. A FIDESZ szerint persze. A rendőrség nem ilyen helyzetekre van felkészítve. Nem biztos, hogy megtud védeni tömeget tömeg ellen. Ehhez kétszer annyi rendőr kell.

A miniszterelnök kérte a rendezőket, hogy ne tartsák meg a demonstrációt. Ő kérte, akiért történne. Ha támogatná, akkor hallgatna. De nem hallgat. Kér. Talán igaza lehet. Nem? Ő lehet, hogy többet tud dolgokról, mint az őt támogató lelkes hívei. És mégis kér. Nem tudom. Ha én tisztelek valakit, akkor adok a véleményére és megfogadom a tanácsát. De ő többet tesz. Kér. Kéri, hogy ne tartsák meg a rendezvényt.

A szervezők erre, azt mondják, hogy nem hagyják magukat megfélemlíteni. - Az agresszorok csináljanak, amit akarnak. Nem reagálnak semmilyen provokációra. Egy-két tojást kibírnak. Nekik is joguk van a véleménynyilvánításhoz és azt igenis lehet másképp is. Miért ne lehetne nyílt frontnyitás? Mit tudnak tenni? Kiabálnak? A rendőrök feladata, hogy távol tartsák őket tőlük. Ha most visszamondják pár hangoskodó miatt, akkor már sosem tudnak megszervezni semmit. És azt mondják majd megijedtünk tőlük. Állítólag demokrácia van. Gyurcsány biztos csak szerénységből kéri, hogy ne tüntessünk mellette. Nem lapulhatnak örökké! Nem félnek, mert azt akarják mások, hogy féljenek! -

Ezt nem látom ennyire egyszerűen. Vannak helyzetek, amikor igenis kikell állnia az embernek egy ügy mellett. Dolgoznia, tennie. Van olyan is, hogy harcolnia kell érte. Olyan is, hogy meghalni. De csak akkor, ha a helyzet ezt valóban megkívánja. Ha már elfogynak a békés eszközök. Ha megszűnik a párbeszéd. De egy párbeszédhez is legalább két ember kell. Az nem lehet válasz egy arc felé száguldó ökölnek, hogy odatartom az orrom. A történelem furcsa dolog. Nem tanulva elődeink és magunk hibájából megismétli önmagát. Ezért nem képes megbékélni az ember ellenfeleivel, elvtársaival, barátaival, családtagjaival. Megy az indulatai által fűtve. Senkit meg nem hallva. Szembe a másikkal.
Vakmerőn.
Vakon.
A vakvilágba.

Azért még kiáltsunk utánuk. Hátha meghallják!

Szerintem…