„A világ legegészségesebb dolga a születésnap.
Minél több van belőle egy embernek, annál tovább él” 
- Henry Youngman -

Nem megy tovább!
Ismerjük be!
Hiába egy a cél, ha képtelenek vagyunk egyszerre lépni. Mondjuk nehéz is az ilyesmi, ha egyikünknek sincs ritmusérzéke. Pláne, ha egymás lábára lépve akarjuk beelőzni a másikat. Hatalmi presztízsharctól erőtlenné válva nem lehet hatékonyan megküzdeni a valódi ellenfelekkel. Szerinted, ki nyerné meg azt csatát, ahol az azonos oldalon harcolók folyton azon vitatkoznak, hogy ki a parancsnok? Valószínűleg a harmadik fél, aki sunyi alattomban elfoglalja állásaikat.
Ennek most vége.

Gyurcsány kinőtte az MSZP-t. Nem tudta véghezvinni önmegvalósító elképzeléseit, hiszen abban a pártban volt pofájuk egyeseknek kétségbe vonni az ő nagyszerűségét és politikai zsenijét. Hát volt. Mi több, még véleményük is volt a dologról, amit nem rejtettek véka alá, mert ha az ilyesmi az emberbe szorul az veszélyessé válhat. Pláne, ha az emberfia politikus. Miután Gyurcsány – többszöri kérés ellenére - sem hallgatta meg párttársait személyesen, azok egy idő után vállat vontak és kitálaltak a híréhes sajtónak. Ez volt az a bizonyos kibeszélés, amit a szocik folyton egymás szemére vetettek manapság. Nálatok nem ez van? Ha sokáig nem áll szóba a család egyik tagja a másikkal, akkor előbb-utóbb a hűtőajtón üzengetnek egymásnak. Mi meg röhögünk.
Ennek is vége.

Egy a tábor, de más a zászló. Az egyiken egy ember arca. A másikon egy eszme szimbóluma. Ez a legnagyobb különbség. Van aki megy. Nem küldte senki, de nem is marasztalta. Tudta mit vállal ezzel. Aki mindig is megosztó személyiség volt és csak azokkal áll szóba, akik azt mondják, amit hallani akar, az ne lepődjön meg ha azon veszi észre magát, hogy nincs mellette egyetlen őszinte ember sem. Csak a politikai talpnyalók és az elvakult rajongók. Van akinek ilyen tagságra van szüksége. Legyen az övé. Vigye!
Ilyet is láttunk már!

Gyurcsány az SZDSZ helyére tart igényt. Csak az a baj, hogy egy liberális párt nehezen viseli a személyi-kultuszt. Ha nem lesz képes visszafogni az önhittségéből, akkor hamar kihúzzák alóla újdonsült pártját. Vagy keserű szájízzel hagyják el azok, akik nem ilyennek képzelték ezt az egészet. Ez, idővel kiderül. De arra azért kíváncsi leszek, hogy amikor koalícióra kell sort keríteni, akkor hajlandó lesz-e együttműködni vagy csak zsarolással igyekszik pozíciókat elfoglalni, mint anno az a másik párt, amelyiknek nagyon is köze van ahhoz, hogy ott tartunk, ahol tartunk. Most elválik, hogy mire mennek egymás nélkül. Képes lesz-e a Szocialista párt a változásra vagy beleragad a Gyurcsányék által hátrahagyott dagonyába. Lesz-e bennük annyi erő, hogy letisztázzák magukban és egymással a történteket és végre azzal foglalkozzanak, ami a dolguk lenne. Mert lenne dolguk! Nem is kevés. Leváltani azokat, akik egyetlen ember kénye-kedve szerint, rajongók gyűrűjében elszállva maguktól, senkire sem hallgatva, magasba emelkedő orral teszik tönkre az országot.
Nem kicsit... Nagyon.

Ehhez kellett a mai újjászületésnap.
Az MSZP új párt lett!
Mától!

Szerintem...