Elemzőket olvasgattam és a véleményükre figyelve ki kell jelentenem, hogy benne vagyunk. Nyakig. Olyan tétje van a népszavazásnak, amit valahogy nem kommunikál sem az MSZP, sem a Kormány.

Mi várható a népszavazástól?

Sok dolog múlhat egy sikeres vagy sikertelen népszavazáson. Gondoljunk bele! Ha az ellenzéki pártok sikerét hozzák a szavazatok, akkor Orbán Viktor helyzete nem csak pártjában, de a közvélemény szemében is megerősödik. A kormánypártoknak pedig gondolkodóba kell esni, hogy merre tovább és kivel. Igen: kivel?

Azt látnia kell mindenkinek, aki egy kicsit is odafigyel az MSZP ügyeire, hogy nem egységes a párt. Ez nem most kezdődött, de sajnos sem Hiller, sem Gyurcsány nem tudta egységbe kovácsolni, sem a pártot, sem a baloldalt. Csodavárás volt, de csak nagy füst és durrogás lett belőle.

A párttal vagy azokkal van a baj, akiknek meg kellene értetni a szavazókkal, hogy miért történnek a dolgok úgy ahogy? Vagy ellenünk van a média? Érdekes, de ugyanezt mondogatja az ellenzék is. Vannak emberek, akik azt gondolják, hogy tudják irányítani a köz véleményét. Egy ideig biztos lehet. De az emberek nem annyira ostobák, mint amilyennek nézik őket. Látnak és hallanak. Sőt. Akad, aki még figyel is. Mi több esetleg beszél. Vagy, ami minden véleményformáló rémálma: kérdez. Kérdez, mert nem ért dolgokat vagy, mert nagyon is érti őket.

Az emberek többsége nem fanatizálható olyan könnyen. Bár vannak ebben is kivételek. A Mein Kampf egy olyan forgatókönyve ennek az ellenségeskedést és ellenségkeresést szító folyamatnak, amit a politikusok, ha öntudatlan is, de használnak. Mostanság azt látom, hogy vannak, akik istenként tekintenek politikai vezetőikre. Ez ijesztő. Gondoljunk bele ez hová vezethet. Vallásháborúhoz. Hiszen családok és barátságok bomlanak fel manapság is, csak mert másban hisznek emberek.
Mert nem tudnak! Csak hisznek.

A hit fontos dolog. De csak hinni, kevés. A tudás is kevés a hit nélkül. Az érzés pedig a harmadik és a legfontosabb dolog az emberi lélek szépségében. Ezeknek az összhangja kell, hogy megteremtse az emberekben az egészséges hozzáállást a mindennapi történésekhez. Manapság a közöny lett az úr. Érzéketlenség a politika, a társadalom, az emberiség iránt. Miért? Talán mert felborultak az értékrendek. A pénz motivál. Az mozgat és irányít.

Valami, amit nem vihetünk magunkkal a túlvilágra. Megmondják, hogy mit kell gondolnom és vásárolnom, hogy elfogadjanak. Ők. Akik mondják. Tárgyak és gerjesztett indulatok birtokolják az embereket. Engem is. Csak engem zavar! Zavar, hogy egy fogyasztó vagyok a sokból. Egy szám. Egy adat. Semmi személyes. Semmi, amitől én vagyok.

Ez van a politikai kultúrában is. Minden pártban vannak jelöltek és önjelöltek. Felek és ellenfelek. Ha demokrácia van egy pártban, akkor ez természetes. És az is, hogy nyíltan bírálják egymást az erre életre hívott fórumokon. Az viszont már a politika mentalítása, hogy eközben összekacsintanak egymással. Egymással a pártokon belül és kívül is. Ez szétdarabolja a pártokat. Egység? Ugyan már.

Egy közös cél néha túlmutathat egyes platformok érdekein, de ezek csak múló jóllétek. Mindenki szövetségest keres a párttársai és nem párttársai között. Szövetségest saját céljaihoz, bárkiben, bárki ellen. Ha kell, az ördöggel is lepaktálnak, ha ezt kívánják érdekeik. Az egymást gyűlölködve átkozó politikusok a háttérben - akár egy sör mellett - nevetnek az emberek hiszékenységén. Vakságán.

Színház?

Az. Nem Shakespeare-i dráma, inkább csak pamflet, de színház. Díszlettel és közönséggel. Fújolókkal és ármánykodó képmutatókkal. A nagy mesélő századokkal ezelőtt leírta remekbeszabott és még mindig időszerű drámáiban, ezeknek a játékoknak az alapjait. Ha kicsit kívül tudunk maradni az egészen, akkor jobban láthatóak a játszmák. Ha pedig azt is tudjuk, mi van a háttérben, akkor lehetünk Hamletek vagy Richárdok. Ez már csak rajtunk áll.

Mi változik a népszavazás után?

Ha nem történik valami eget rengető. Valami, ami félresöpri a pártpolitikai és a személyes gyűlölködést. Ami egységbe tömöríti a tenni akarókat. A nemzetet. Akkor semmi nem változik!

Uralkodók mennek és jönnek.
Az öreg mesemondó pedig ismét felolvas egy régi-új királydrámát.

Szerintem...