Tegnap még remegett a gatyámban a félelem. Mi lesz itt? Mi lesz, ha nem leszünk elegen, hogy megállítsuk az áradatot. Aztán ma délután már kicsit túlnőtt rajtunk ez a történet.

Barátaim szóltak, hogy megint kezdődik. Magyar Antifasiszta Akciócsoport riadó! Tájékozódtam. Tomcat megint belecsinált a ventillátorba. Most megint mindenki szeplős. Be akarja fejezni, amit elkezdett. De mondhatnám azt is, hogy nem enged a negyvennyolcból. Magam is makacs ember vagyok. Nem engedem, hogy rágalmak miatt bántalmazzon bárki, bárkit. De rágalmak nélkül ugyanez a helyzet. Nem bántsuk egymást! Én is magyar vagyok. Nekem is van véleményem. Még ha az más is, mint az övék. Én is kanállal eszem a levest és nekem is fáj, ha bántanak.

Pénteken délután megint egymásnak feszülnek az indulatok. Mindenki hisz a maga igazában. Ez a hit ad erőt mindkét oldalnak. A békéért pedig a rendőrség lesz hivatott felelni. Megteszik a kötelességüket. Ebben nem lesz hiba. Olyan kordon erdő veszi majd körül az elhíresült irodát, mint amit még a legelszántabb és gyakorlott tüntetők sem láttak eddig.

Ami viszont nem mindegy. Jelen lesznek olyan közjogi méltóságok, akik eddig csupán a bársonyszékből hallatták a hangjukat, de nem mertek a tömeg élére állni. Ott lesznek. Velünk lesznek. Nagy szó. Vegyük észre, hogy ők értünk vannak. Vegyük észre, hogy egyet akarunk. Egy békés és magáért tenni és dolgozni tudó nemzetet. Közösen. Egy irányba. Értünk. Értetek.

Péntek délután fél négykor találkozunk a Szent István park bejáratánál. Onnan elsétálunk a Hollán Ernő utcán a Katona József utcáig. Ott már kordon állja majd utunkat és ezt tartsuk is tiszteletben. A másik oldalon – velünk szemben – lesznek a „jegyvásárlók”. Feketében - és nagy valószínűséggel – hangosan.

Arra kérek mindenkit, hogy egy hangos szó se hagyja el a szánkat! Se zászló, se transzparens ne legyen nálunk.

Egy valami jelezze az összetartozásunkat:
Vegyünk fel világos ruhát! Ezzel jelezzük, hogy mi békés szándékkal jöttünk.

Szerintem…