Miért van olyan érzésem, mint egy dugóba került autósnak, aki körül mindenki csak hangosan tülköl, de nem halad senki előre.
Mindenki tudja, kikről szól ez az írás, de senki nem fogja hangosan kimondani.

"Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja."
(Albert Einstein)

Régi beidegződés, hogy mindenki csak a szellemi irányítója akar lenni a dolgoknak, de a kétkezi tevékenység már másra marad. Folyamatosan mondogatjuk, hogy megbékélésre és összefogásra lenne szükség, de senki nem teszi meg az első lépést, de ha mégis, akkor a másik kemény ellenállásba menekül és elégedett pökhendiséggel az arcán könyveli el, hogy ő milyen következetes az elveihez, míg a másik megalázkodik előtte.

Csak „gratulálni" tudok az ilyen viselkedéshez.

Hetek óta figyelem a KAPCSOLAT mögötti eseményeket. Ne nézzetek ilyen értetlenül a monitorra! Vannak ilyenek. Vannak csoportosulások és frakciók ezen a közösségen belül is. Ez persze önmagában nem baj. Kellenek ilyenek. A gond akkor kezdődik, amikor egymás ellen fordulnak csapatok. Amikor maguk alá akarják gyűrni egymást. Amikor egyesével üldözik ki a még figyelmetlenül közlekedőket. Rájuk ragasztva az ellenség bélyegét. Lenyomva az írásaikat és feljelentgetve őket az óvó-néninél.

Nem vagyunk egyformák. Vannak köztünk ilyenek is, olyanok is. Ez így van jól. De az már nincs helyén, hogy egyesek többre tartják magukat másoknál. Mások szemében a szálkát keresgetve nem látják a fától az erdőt. Leszólják a másik kezdeményezéseit és ötleteit. Tüntetőleg vonják ki magukat az eseményekből miközben a szívük mélyén ott lennének a csapat közepében. Ők mások. Ők már látták az istent. Pedig nem ismernek sem istent, sem embert. Nem hajlandóak. Jogokat vindikálnak maguknak dolgok és személyek felett. Már az újakat is kezdik kóstolgatni.

Május elsején közösen kellett volna ünnepelni. Jó lett volna, ha végre megbeszélhetjük a gondokat és a félreértéseket. Ehelyett az egyik csoport erre húzta az orrát, a másik arra. Az egyiknek ez nem tetszett, a másiknak az. Olyan érzésem volt, hogy igazából az ellenségeskedés kovácsolja össze ezeket a - már az AMŐBA-n is ismert - ellencsoportokat. Ha másban nem is, de abban egyetértenek, hogy a másik kezdte és ő a hülye.

Mit vártok a politikusainktól, ha ti magatok sem vagytok képesek megtalálni a közös hangot. Mást hallotok ki mindenből, mint amiről szól. Nem vagytok hajlandóak egymással sem szóba állni, nemhogy a másik oldallal. Mi több leárulózzátok azt, aki próbál szót érteni veletek. Értetek. 
Hogyan akartok ti bármiben is véleményt mondani, ha csak ugyanazt tudjátok kórusban dudálni.
Hogyan akartok ti bármiért is tenni, ha a saját oldalatokon állókkal sem értetetek szót? 
Hogyan akartok haladni, ha a gáz helyett csak a dudát tudjátok nyomni?

Itt a lehetőség. Jönnek a régi-újak. Több mint hétezer regisztráció van most a KAPCSOLAT-on. A fiatalok is kezdenek erőre kapni. De ahelyett, hogy segítséget kapnának csak a viszályt érzékelik. Egyesek meg akarják szabni nekik, hogy kivel álljanak szóba és kivel ne. Kinek az írását olvassák vagy kommentálják és kiét ne. Ki melyik oldalon áll az oldalak oldalán belül és az miért olyan amilyen.

Engem személy szerint nem érdekelnek ezek a viharok ebben a pohár vízben. Engem is beraktak már darálni ide vagy oda. Kijelentem, hogy nem vagyok hajlandó sem ide, sem oda vagy amoda tartozni. Viszont szeretnék egy közösség szerves részeként tenni azért, hogy a baloldal megtalálja a hangját. Azt a hangot, ami elér azokhoz is, akik még nem tudják, mit hallanak és az mit jelent. Azokhoz is, akik nem pártokban, hanem feladatokban gondolkodnak.

Vannak feladatok. Párbeszéd kezdeményezése és kompromisszum keresése. Vannak lehetőségek. Vannak tenni akarók és kerékkötők is, de át kell lépni rajtuk. Nem elég ott lenni mindenhol, ahol a pártelnök megjelenik. Nem elég hangosan tapsolva éljenezni. Nem csak kiabálni kell, hogy húzzunk bele! Összefogva kell megteremteni a nyitottabban gondolkodó és cselekvő baloldal alapjait.

Szerintem...