Kedvenc portálomon egymás ellen uszítják egyesek a lakókat.
Valakik, pedig a hátunk mögött, kajánul összekacsintanak velük.

Engedd be a Tótot és kiver a házadból?

Nem vagyok egy kertelő típus. Ezt van, aki kedveli bennem és van aki nagyon nem. Eszik, nem eszik, ez van! Nem vagyok hajbókoló és megfélemlíthető sem. Sőt néha kifejezetten tiszteletlen vagyok, de őszinte! Ennek sokszor ittam már a levét, de azért sem változom. A véleményem szubjektív és nem törvény. Tévedhetek és meggyőzhető vagyok. Nem tartozom a mindent-tudók táborába. Viszont nem bántok senkit sem, azért mert esetleg nem ért egyet a véleményemmel. Pláne nem teszek ellene. Nem írok jelentéseket és nem sugdolózom mások háta mögött. Ennél nyíltabb ember vagyok. Ha valami nem tetszik, megírom. Ha tetszik, akkor is. Ezt gyakran gondolhatják hátbatámadásnak, ezért előtte mindig szólok vagy elküldöm az írást annak, akit érinthet.

Nem vagyunk egyformák. Hál' Istennek!
Vannak, akik az óriások vállára állva akarnak kiabálni, hogy milyen nagyra nőttek. Mivel saját ötleteik nincsenek, ezért idegen tollakkal igyekeznek ékeskedni. Megpróbálják lenyúlni a "barátaik" által életre hívott és jól működő egyesületeket  és írásokat. Ha nem megy, akkor tudatosan igyekeznek szétverni minden onnan induló jobbító kezdeményezést. Mindezt puszta irigységből és pozíció féltésből.
De kérdem én: Milyen pozíciók lehetnek egy portálon?

Tudtommal mindenki egyenrangú. Nincsenek különbek a különbeknél. Versenyeznek, hogy kinek mekkora aktivitási pontja van. Mekkora rajongótábor bólogat minden kinyilatkoztatásukra. Ettől érzik magukat fontosnak az elbaltázott életükben? Ahogy láttam valami defektje, mindenkinek van. Nekem is. Egész nap ülnek a számítógép előtt és osztják az észt. Kavarnak a háttérben. Próbálják kigolyózni azokat, akik nem tapsolnak minden szellentésükhöz.

Ők tehetnek róla, hogy az értelmesebb bloggerek elhagyják a portált.

Aztán sírva kommentálják, hogy elmaradnak a jobbító és használható gondolatok. Hogy a fiatalok nem hallatják a véleményüket és nem hallgatják meg az övéket. Hogy nem veszik ki a részüket a portál életéből az ifjak. Az üzemeltetők keresztre feszülve igyekeznek megnyerni a zsenge hajtásokat, hogy több fiatal legyen, de azok egy rövid nézelődés után látva az ott folyó ömlengést és az émelyítő vattacukor felhőket, nem jönnek fel többet.
Megértem őket.

Ha valaki lemeri írni ellenvéleményét, azt több kevesebb sikerrel szorítják ki az oldalvonalra. Feljelentik a moderátoroknál és az üzemeltetőknél. Még a politikusokat is bombázzák a leveleikkel, hogy ellehetetlenítsék egy-egy élesebb kritika íróját. Kikiáltják árulónak és egyébnek, de azt elfelejtik, hogy mindenki magából indul ki és azzal a fegyverrel támadja a másikat, amitől maga a legjobban retteg. Ezzel árulja el a gyenge pontjait. Ezt tudja az ellenzék is. Mert ők még olvasták a kínai bölcseket.

Vannak, akik ezeket a lejárató kampányokat is túlélik, de akadtak, akik végleg kiszálltak a portálról. Ezt persze a rövidlátók személyes győzelemként könyvelték el és még hangoztatták is saját aljasságukat. Ez lenne a baloldal? Ők lennének annak letéteményesei? Remélem, nem.

Bízom benne, ha elindul az új portál, akkor találnak maguknak jobb elfoglaltságot egymás öldöklésénél, mert ha nem, akkor ugyanaz a sors vár arra az oldalra is, mint egy már szétziláltra. Véleményem szerint, aki hátulról porttársára támad, annak álláspontja miatt egy közösségben, az tudatosan veri szét a csapatszellemet.
Mindezt puszta egoizmusból vagy valami más is van a háttérben?

Engem is megvádoltak már bomlasztással, de tévedtek. A portál békéjéért tettem folyamatosan. Kirándulások szervezésével. Bloglabda indításával. A közösségi életben való részvétellel. Az is igaz, hogy ahol nem éreztem jól magam, ott csak a párom kedvéért maradtam. Viszont megmondtam a szervezőknek, hogy mivel mi a bajom. Sosem rejtettem véka alá vállaltan szubjektív véleményem. Ha vállrándítás volt a válasz, akkor nem beszéltem többé a süket fülekkel. Megírtam. Csupán azért, hogy máskor, mások, ne kövessék el ugyanezeket a hibákat. Közben pedig hallgattam a fülembe súgott panaszáradatot. Igaz előre elnézést kértek, hogy nem fognak kiállni mellettem, mert félnek attól, amit én kapok majd, de nyugodjak meg lélekben nekem adnak igazat.
Ezek aztán gerinces jellemek a javából!

Voltam már jobboldali áruló és alkoholista tarháló is. Az egészben az volt a legszebb, hogy mindig az kiabált a leghangosabban, akinek a háza égett. Röhögve olvasták ezeket a hamis vádakat azok, akik tényleg ismernek.
Ha valaki nem bírja a kritikát, az ne annak megfogalmazójában keresse a hibát! Nézzen szét a maga portáján! Ha viszont csak bólogatókra és megalkuvó bábokra van szüksége maga körül, akkor nyugodjon meg, mert jó úton halad.

Magam önvizsgálatot tartottam. Találtam igazságot is az ellenem megfogalmazott kritikákban és tudatos sértegetésekben. Ezért még nem leszek depressziós és nem dugom homokba, sem a fejem, sem a tollam, de a kritikust sem fogom leköpködni vagy koholt vádakkal ellenségnek beállítva a falhoz állítását követelni. Sőt ezúton is megköszönöm, hogy figyelemre méltattak és élvezettel elolvashattam építő kritikáikat is.

Ha ők is hasonlóképp tennének és nem arra fordítanának hatalmas energiákat, hogy hogyan bojkottálják és elüldözzék el egymást, akkor végre közösség lehetne a portál csapata.

Szerintem...