Egy reggel a Fehér házban.
Egy gesztus visszautasításának a reggele.

Egy spániel szaladt át az Ovális irodán. Az elnök fel sem nézett a golf magazinból. A kutya ugatva jelezte, hogy szeretne kimenni az ajtón. Egy testőr kívülről kinyitotta. A négylábú elégedetten távozott. Az ajtó nesztelenül becsukódott.
Hiába a First Dognak ilyen élete van a Fehér házban.

Az Első Asszony elegáns volt, mint mindig.
- George! Vedd le a lábad az íróasztalról! – mordult a férjére. – Mégiscsak azon az asztalon születtek a nemzet legnagyobb dolgai.
- Mire gondolsz, Szívem? A gyerekek hörcsögeire vagy a Clinton pásztoróráira? – kérdezte teljes komolysággal George.
- Nem vagy vicces! – rázta meg gúnyos arckifejezéssel a fejét az asszony.
- Nem annak szántam – mondta teljes naivitással.
- Indulok Denverbe egy kórház avatására. Te mit csinálsz ma? – érdeklődött a First Lady.
George a naptárjába lapozott.
- Délelőtt békekonferenciára vagyok hivatalos az ENSZ-be, majd délután kirobbantok egy háborút Colombóban. Tehát csak a szokásos napi rutin.
- Az jó! Na, pá drágám! Az esti fogadásra hazaérek. Légy jó gyerek és ne rosszalkodj sokat a többi kisfiúval! Puszit! – tartotta a szépen rúzsozott száját a férje orra alá. Az elnök megcsókolta. Erre az asszony sarkon fordult és kilépett az ajtón. A férj nézte még távolodóban ringó csípőjét. Ugyanezzel a lendülettel a nyitott ajtón bejött a spániel.A titkárnő halk krákogással jelezte, hogy az irodában van. Az elnök jelentőségteljesen az asztalra csapta a magazint jelezvén, hogy nem szereti, ha megzavarják a fontos államügyekkel való ténykedései közben.

- Mondja Tracy! Mi ilyen sürgős? Bin Laden üzent vagy Kína akarja megvásárolni az államkincstárat? – Tracy nem tudta, hogy miként kezdje a dolgot. Nyelt egyet és halkan kimondta:
- A magyarok…
- Kik? – kérdezte George kikerekedett szemekkel.
- A magyarok, illetve Magyarország, elnök úr – és itt elcsuklott a hangja.
- Mi van velük? – kérdezte. A titkárnő gyászosan bizonytalan hangon folytatta.
- Nem írják alá! – mondta könnyeivel küszködve.
- Mit nem írnak alá? – kérdezte az elnök szinte könyörgőn.
- A megállapodást a vízummentességről – mondta és itt eltörött a mécses.
Az elnök felállt az íróasztala mögül és a síró lány könnyes arcát a több ezer dolláros zakójára hajtotta.
- Nyugodjon meg Tracy! – mondta édeskés hangon.
- Sólyom azt mondta, hogy nem jön az Egyesült Államokba, amíg a reptéren ilyen szigorúak a beléptetési rendszabályok.
- Ki mondta ezt? – nézett értetlenül az elnök.
- A Magyar köztársasági elnök. – zokogta Tracy.
- Ne szomorkodjon, kedves! Valahogy csak elviseljük ezt a csapást – simogatta meg a selymes haját. – Ha akarja hadat üzenek nekik. Csakhogy békét leljen a lelke. Szeretné Tacy?

A lány szipogva kihátrált a bizalmas ölelésből és a szeme könnyes sarkába mosoly ült. Az elnök megérezve a pillanat emberi húrjait zavartan hátat fordított és leült az asztalához.

– Már csak egyet áruljon el nekem, kérem! – nézett az ajtóból visszalépő lány könnyes szemeibe.
- Igen, elnök úr! – szipogta a lány.
- Hol a fenében van az a Magyarország?

Szerintem...