„Mondhatnánk, hogy számunkra felfoghatatlan, mi szükség van erre, és általában az egész utcai vircsaftra, agresszív magamutogatásra, de nem mondjuk, mert pontosan tudjuk az okát.”

Ünnepelni készül a szélsőjobb. A maga módján. Gyertyák helyett zászlókkal. Ének helyett jelszavakkal. Versek helyett szónoklatokkal. Zsidó polgártársaink HanukaRekord kísérlete ellen csattogtatják majd a bakancsukat a nyilasterrort idéző zászlóikkal a kezükben a Dohány utcai zsinagóga előtt. 
Bal, jobb!

Mindezt a szeretet és a keresztényi megbocsájtás ünnepének védelmében. Mert véleményük szerint a Hősök tere nem mindenkié. Ahogy az ünnepeink sem. Az csak az övék. Azon csak masírozni és balhézni lehet. Ott semmi keresnivalója más eszméknek és gondolatoknak.
Bal, jobb!

Amíg minden normális ember azt tervezgeti, hogy miként töltse meg szeretettel a szívét és tegye emlékezetessé az év utolsó napjait, addig egyesek megfélemlítéssel akarják észrevetetni magukat. A nemzeti és állami ünnepek után most a karácsonyt akarják elrondítani az üresfejű militarista magamutogatásukkal.
Bal, jobb!

Miért nem lehet elviselni a másságot? Miért kell folyton ellenségképeket keresni? Miért nem lehet végre valamiért és nem valami ellen közösen megmozdulni? Attól tényleg jobb lesz, ha egymást püfölik a magyar polgárok? Ha a rendőr, a mentő, a tűzoltó és a takarító nem tud a családjával ünnepelni, mert pár száz ember úgy döntött, hogy majd igazságot mond és tesz az utcán?
Bal, jobb!

Ők lennének a hazafiak? Ők? Akik miatt rendszeresen kell minden magyar adófizető pénzéből rendbe tenni az maguk mögött hagyott romokat? Akik nem tisztelnek semmit és senkit? Akik csak rombolni tudnak és ijesztgetni? Egy maroknyi suhanc, akik azt sem tudják, hol viszket, csak vakaródznak.
Bal, jobb!

Ők az igaz magyarok. A hazafiak. Mindenki más csupán egy név a listájukon.
- Maci rajta vagyok?
- Rajta.
- Nem lehetne kihúzni?
- De.
Bal, jobb!