A politikai nyelvhasználatba Lenin vezette be a hasznos idióta fogalmát. Manapság reneszánszát éli kishazánkban ez a furcsa szóösszetétel.
A Magyar Demokrata Fórumot illetik vele.
Pedig nem csak rájuk illik.

Nem tudom ki emlékszik még Grósz Károly arcára, mikor amerikai útján egy hajón a Szabadság szobor tövében közölték vele, hogy lejárt az ideje és a sztálinista elvtársaknak jobb lesz, ha csendben beolvadnak egy másik pártba. Sokan megtették. Annyi volt ötvenhatos forradalmárt nem látott még a pesti flaszter, mint akkoriban. Mindenki hős akart lenni. 
Visszamenőleg. 

Az ellenforradalomból népfelkelés, majd forradalom és - később - szabadságharc lett. Iratok tűntek el és kerültek elő érdekes körülmények között. Az elvtársakból polgárok lettek. A tanácselnökökből polgármesterek. A külsőségeket leszámítva minden maradt a régiben, csak máshogyan hívták. 

Aztán a Szabad Demokraták kirobbantották a taxisblokádot. A szervezett tömeg a Kossuth téren nosztalgiázva kiabált, hogy „Taxik haza!” és egy félrészeg belügyminisztert úgy kellett visszarántgatni a parlament ablakából. A miniszterelnök betegségével küzdve a televízióból nézte az eseményeket, majd csíkos pizsamában nyilatkozott. Az országban viszont pár napra beszívhatóbb lett a levegő.

A FIDESZ vezérkara kiment továbbképzésre az Egyesült Államokba. Nem tudjuk mit láthattak és hallhattak ott, de hazatérve már nem voltak többé azok a szerethetően borostás ifjak, akik farmernadrágban és életszagúan kritizálták a mindenkori hatalmat. Öltönyben és nyakkendőben tettek hűségesküt a miniszterelnök halálos ágyánál. Ekkor sokan végleg kiábrándultak belőlük.

Antall halálát előbb jelentette be az osztrák rádió, mint az itthoni, mert éppen küldöttgyűlést tartott a kormányzópárt és nem lett volna egyeseknek szerencsés, ha a küldöttek neveznek új kormányfőt. Megvárták, míg az ülést berekesztetik és ekkor szakították meg a vasárnapi Walt Disney összeállítást. Egy órán keresztül csak gyászzenét sugárzott a közszolgálati médium. 
- Apa hová lett a Donald kacsa?- Erre minden akkori gyermek emlékszik. Kacsa helyett jött hóbagoly.
Boross a volt vendéglátós - aki anno képes volt egy MSZMP KB ülés után felhívni Kádár titkárnőjét, hogy ízlett-e az elvtársaknak az általa készített hidegtál – kikiáltatta magát a híveivel kormányfőnek.
Aztán csend. 
Több éves csend. 
Egy-két belviszályt leszámítva.

Az MDF az ezredfordulóra akkora párttá zsugorodott, hogy esélye sem volt bekerülni az Országgyűlésbe. De ekkor segítőkezek a hónuk alá nyúltak. Kik és miért? A baloldalnak sokáig egyetlen igazi előnye az volt a jobbal szemben, hogy csak egy számottevő párt képviselte őket a másik oldal rendszerváltó párttömegével szemben. A FIDESZ rájött, hogy ha nem válik tömegpárttá és nem kovácsolja egybe a nemzeti érzelmű jobbosokat, akkor sosem kerül vissza a hatalomba. Orbán aknamunkájának és Kövér meggyőzőerejének köszönhetően szépen csendben beolvasztották magukba a kicsi, majd a nagyobb pártokat is. Próbálkoztak az MDF-el is, de ott akadt egy-két tényleg kemény ellenfél. Herényi és társai nem adták olyan könnyen a történelmi pártot.

Ekkor jött segítségül az MSZP. Nekik elemi érdekük volt életben tartani egy másik konzervatív pártot a FIDESZ alternatívájaként. Hiszen csak így maradhatott megosztva a jobboldal. Nyílt titok volt, hogy még a plakátragasztásban is segítettek egymásnak. Azóta is összekacsintanak a színfalak mögött. Ha a szocialistáknak fontos kérdésről kell szavazni, akkor velük szavaznak. Gyurcsány, azért mert belevágni a kisebbségi kormányzásba, mert tudta, hogy van egy titkos szövetségese a patkó túloldalán. Ha zsarolják a liberálisok, akkor ő visszazsarol az MDF-el. Azzal, hogy az SZDSZ nélkül is megteremti a parlamenti többséget. 
Ez pedig már egy új alkupozíció. 
Mindkettő felé.

Almássy a fiatal és tapasztalatlan titán úgy döntött, hogy ez nem mehet így tovább. A FIDESZ támogatását maga mögött tudva benevezett az MDF elnöki székéért folyó küzdelembe. Orbán már a tenyerét dörzsölte, hogy most végre megeheti reggelire az MDF-et. 
De a kormánypárt sem maradt tétlen. Beindult a lejárató-gépezet. Titkosszolgálati-eszközök. Hangfelvételek. Ügynökök és egyéb hangzatos – és már régen is bevált – kommunikációs panelek kerültek be ismét a média segítségével a köztudatba. Kabátlopás és kémvírusok.
És még mi minden lehet a tarsolyban? 
Hiszen koránt sincs vége.

A FIDESZ eközben szociális retorikájával csábítja magához a baloldali - de nem gyurcsányista - választókat. Minden javaslatra nemet mond, ami a kormányoldalról jön. Igyekszik kiharcolni az előrehozott választásokat, mert a közvélemény-kutatások szerint, ha most szavazhatnának országgyűlési képviselőkre az emberek, akkor a FIDESZ agyonnyerhetné magát. 
Ezzel szemben a liberálisok és az MDF nem jutnának be az ország házába.
Ezzel mindkét párt tisztában van, ezért új szövetségeseket keresnek a nagy pártokban. Mivel a Szocialista Párt már inkább a tőkét erősíti, míg a FIDESZ – ravaszul és pofátlanul - a szociálisérzékenységre apellál ezért nehéz a választás az összemosódott ideológiák között. Marad az elvtelen megélhetési politizálás. 
Dörgölőznek ide is. Oda is. 
Valahová kötődni kell!

Kik a hasznos idióták? 

Hát, ha jól megnézem minden olyan harcosan, magáért és a pártjáért küzdő pártkatona, aki nem veszi észre, hogy már régen nem róluk szól ez az egész. Ők azok, akik habzó szájjal betelefonálnak műsorokba. Akik nevetségesen demagóg kirohanásokat intéznek a média és az élet minden frontján a pártjuk mellett és a másik párt vezetői ellen. Akik neves vagy névtelen feljelentgetésekkel próbálják befeketíteni a kritikát mondó vagy író gondolkodókat. Akik nem értik meg, ha azt mondják nekik, hogy hülyeségükkel csak megerősítik hitükben a másik oldal híveit. 
Ez a pártosdi egy olyan meccs, ami már régen nem értük zajlik. Ők csak gyalogok egy sakkjátszmában, akiket bármikor beáldozhatnak a felek, ha ezt a helyzet megkívánja. És ezt gondolkodás nélkül meg is teszik. 
A kispártok is ilyenek? A nagyok is?
Gyalogok és tisztek?
Az igazán fontos dolgokat még ők döntik el vagy őket is mások mozgatják és tartják sakkban? 

De kik?

Szerintem…