Kisfiú egész délután várta szüleit, akik a munkából este hazaérve fáradtan ültek le a családi asztalhoz, ami üresen várta őket.

- Éhes vagyok! – mondta a fiúcska fáradtan maga elé roskadó édesanyjának.
- Nincs ennivalónk kisfiam. – válaszolta a mama kedvesen és halkan.
- Semmi nincs itthon?
- Nincsen, kisfiam.
- Egy darabka malac?
- Nincs.
- Egy kevéske csirke?
- Az már a múlt héten elfogyott. – mondta szomorúan az anya.

A fiú nem adta fel.

- Miért nincs?
- Mert nem telik csak kettő naponta ennivalóra. Csak páros napokon eszünk és ma elseje van.
- Értem - mondta beletörődve a gyermek - de tegnap harmincegyedike volt.
Az szülők belátva a gyermek igazát összenéztek, de nem szóltak.

A fiú sarkon fordult és elindult a szoba felé, de hirtelen újra megjelent a konyhaajtóban.

– Mi lenne, ha megennénk a papagájt?

- A papagájt?
- Persze. Csirke helyett.
- Hogyan?
- Mondjuk, rántsuk ki! – csillant fel az éhes gyermek, reménykedő szeme.
- Kicsi gyermekem! Nincs olajunk. – mondta az elkeseredett apa, de a fiú nem adta fel.
- Akkor mikrózzuk meg!
- Áram sincs. – vágta rá az anya. A fiú orrát lógatva indult vissza a szoba felé, de új lehetőség jutott eszébe.
- Akkor süssük meg! – javasolta lelkesen. A szülők egymásra nézve szinte egyszerre válaszoltak.
- Gáz sincs.

Ekkor az üres hűtő tetején lévő kalitkában a papagáj kiabálni kezdett.

– Éljen Gyurrrcsány! Éljen Gyurrrcsány...