Ha ellenzékben vagy, de már csak egy paraszthajszál választ el a kormányfői széktől, akkor nagyon figyelj, ne kövess el olyan hibát, ami megfordíthatja a dolgot!


Ha már a kormánypártok is beletörődtek, hogy a népszerűségük olyan mélyre süllyedt, mint a Titanic és a saját szavazótáboruk is teljesen elbizonytalanodott, akkor itt az ideje stratégiát váltani! 

Jöhet a messiás szerep.
 
Ehhez persze kell ennek a legerősebb bástyája: az egyház.

A múltat feledve tégy úgy mintha mindig is hithű keresztény lettél volna és sosem akartad volna a csuhásokat valahol másutt tudni! Járj el olyan helyekre, ahol tiszta lelkiismerettel ígérhetsz olyasmit, amit úgysem tudsz majd betartani! Ígérj állami támogatást cserébe a majdani államod támogatásáért! Ígérj templomokat és sok-sok zsíros bukszájú hívet! Esküvőket, keresztelőket és nagy temetéseket. Az abortusz betiltását. A szélsőséges nézetek intoleranciáját. A többi egyház elsorvasztását.
Dicsértessék!

Köss, véd és dac szövetséget a szélsőségekkel! Ne csak az egyikkel. Mindegyikkel. 

A fasisztáknak ígérd meg, hogy ha te leszel hatalmon, akkor minden ellenfelüket eltávolítod. Teret engedsz a hagyományaik megőrzésének gyakorlásának, miközben Molotov-koktéllal irthatják a parlagfüvet. Kiemelt nyugdíjat a kiszolgált nyilasoknak. Erélyes közrendvédelmet és diktatórikus fegyelmet. A nyilas zászló és a nyilaskereszt használatának az engedélyezését. Pénzt, paripát és fegyvert. Sok fegyvert. Kötelet a kommunistáknak és az egyházaknak. 
Szebb jövőt!

A kommunistáknak ígérj munkát és kenyeret. Ingyen sört és virslit. Emelkedő nyugdíjakat, ingyenes tanulást és betegellátást. Békét a világnak és abban a békében egyesülést a proletárokkal. Az elnyomó tőkések és bankárok elzavarását és javaik újraosztását. Egyenlő munkáért egyenlő bért. A nyugdíjkorhatár lecsökkentését és harminchat órás munkahetet. A vörös zászló és az ötágú vörös csillag engedélyezését. A fasisztáknak és a papoknak statáriumot.
Szabadság elvtársak!

Persze ezeket csak úgy súgd a fülükbe, hogy nehogy más is meghallja. 

Ekkor már a győzelem biztos tudatában kérheted a szakszervezetek segítségét a világválság itthoni mélyítéséhez. Szervezz sztrájkokat, hogy megbénuljon az ország! Persze ezt időzítsd az adventre, hogy az polgárok ne tudjanak békében készülődni az ünnepekre. Ne tudják meglátogatni a szeretteiket. Vidd ki a feltüzelt embereket az utcára és adj a szájukba jelszavakat! 
A kialakult világválságért okold a kormányt - de mielőtt bárki is megvádolna azzal, hogy nagyobb ellensége vagy saját hazádnak és népednek, mint eddig bárki is a történelemben - kegyelemdöfésként ajánld fel a kormányfőnek - az önzetlennek épp nem mondható - segítségedet, hogy ezzel is mutasd híveidnek, hogy te nyitott vagy és kész az együttműködésre! Mindezt persze mosolyogva a díszletek előtt, fényárban, ha van hozzá közönséged és gyomrod. Lássa mindenki, hogy ki a legény a gáton! Ki az ország megmentője és a várvá-várt megváltó! 
Majd laza léptekkel sétálj oda az általad korábban élesített időzített bombához és üsd be a - csak teáltalad ismert - kódot. 
Ami ki tudja hány számjegyű. 

S mikor már eltompulnak a fények, magadra maradsz és nem figyel senki, akkor nyugodtan odalopakodhatsz a szentkoronához  és megpróbálhatod, hogy jó-e már a fejedre! Majd - évek múlva - egy reggel a várban lévő hálószobád ablakából nézheted, ahogy a réten boldogan szaladgál a fehér lovad. 
Ahogy felkel a nap. 
És a becsapott nép!

Szerintem... 


Szerző: Kökényesi Gábor  2009.01.12. 19:00 Szólj hozzá!

Címkék: blog vélemény politika közélet egyház gondolatok

A bejegyzés trackback címe:

https://jerrymouse.blog.hu/api/trackback/id/tr93825514

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása