Elhitette...

Hogy van még élet a halálom után
Hogy gyermekeim lehetnek újra
Hogy szerethet ez a csodás leány
Hogy már csak az én dalaim fújja
Hogy újra lehetek még szerelmes
Hogy még mindig velem a legjobb
Hogy titokban Ő még szemérmes
Hogy csak mellettem lehet boldog
Hogy engem soha el nem feledett
Hogy többet is kaphatok mint adok
Hogy még szegényen is szeretett
Hogy apának is én vagyok a legjobb
Hogy csak mellettem van az itthon
Hogy nekem ad mindent mit szabad
Hogy már aludni sem bír azzal otthon
Hogy örökké nálam és velem marad
Hogy csak engem keresett szüntelen
Hogy mellette soha meg nem öregszem
Hogy én vagyok az első és egyetlen
Hogy az álomnak vége nem lesz sohasem
Hát így legyen!
Ame… Nem!
Már majdnem elhittem…
Pedig érte még a nevemet is feledtem


Szerző: Kökényesi Gábor  2009.01.18. 19:00 Szólj hozzá!

Címkék: vers

A bejegyzés trackback címe:

https://jerrymouse.blog.hu/api/trackback/id/833588

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása