Nagyapám egy öreg suszter volt. Sosem érdekelte a politika. Volt annál fontosabb dolga is. Beszélgetett az emberekkel. Bárki tért be kis műhelyébe, azt nem engedte el egy jó szó vagy történet nélkül. Mindenkiben csak a jót kereste.
Sokan szerették.

Egyszer mikor a rendszerváltás környékén beszélgettünk annyit mondott a politikáról, hogy az is politika, amibe belelépünk és az is amivel.

Sajnos manapság olyan szinten szól bele a pártpolitika az életünkbe, hogy az már szerintem egészségtelen. Barátságok és családok mennek szét, mert emberek nem értenek egyet olyan dolgokban, ami igazából nem is nekik fontos. Engem például jobban izgat, hogy milyen volt a fiam hosszú hétvégéje, mint bármelyik pártvezéré. Az is jobban érdekel, hogy a testvérem gyermeke fiú lesz-e vagy leány, mint a pártok népszerűségi mutatói.

A munkahelyeken és az iskolákban is darabokra szakadnak közösségek, mert azon veszekednek, hogy monnyonle vagy nemonnyonle. A gyerekek kiközösítik egymást az iskolában. A szüleiktől tanulják, akik ostoba kisdedként viselkednek egymással, ha a pártokról van szó. Komolyan nevetséges ez a mentalitás, de közben ijesztő is. Hová vezet ez?
Elképzeltem. 

- Kedves utasaink! negyedóra múlva leszállunk Budapesten. Kérem önöket, hogy addig döntsék el magukban, hogy a kékek vagy a sárgák pártjához tartozónak vallják magukat.
- Elnézést kisasszony, de muszáj?
- Mit kérem?
- Hát dönteni?
- Kérem itt vagy ilyen színű vagy olyan. El kell döntenie melyik oldalon áll!
- Oldalon?
- Kedves utasaink! Kérem önöket, hogy leszállás után a kékek az egyes, a sárgák a kettes terminál felé induljanak. Köszönöm.

- Jó napot! Van elvámolni valója?
- Nincs. Legalábbis nem tudok róla.
- A papírjai között nem találom a politikai oldalon állást igazoló nyomtatványt. Hol van?
- Nem kaptam. Évekig nem voltam itthon és…
- Kérem, az nem lehet kifogás. Akkor is tudnia kell, hogy melyik párthoz húz a szíve.
- Lehetek őszinte?
- Itt csak az lehet.
- Nem tudom.
- Olyan nincs. Ebbe az országba nem léphet be, amíg nem dönti el, hogy kék vagy sárga!
- Mi a különbség?
- Nem tudja?
- Nem.
- Hát… Izé… Tudja mit kap egy ideiglenes nyomtatvány és ha eldöntötte, akkor maga beírja, hogy melyik párthoz akar tartozni. Rendben?

- Napot.
- Jó napot kívánok! A Blahára legyen szíves!
- Blahára. Rendben. Merre?
- Hogyhogy merre? A legrövidebb úton.
- Az melyik?
- Maga a taxis nem én.
- Az lehet, de maga az utas. Döntse el, hogy a kék vagy a sárga útvonalon menjünk!
- Kék vagy sárga? Melyiken érek el leghamarabb az úticélomhoz?
- Azt senki sem tudja. Vagy itt van dugó, vagy ott van baleset. Ez változó. Tehát kék vagy sárga?
- Nem tudom. Döntsön maga!
- Ja ha rám bízza, akkor az drága lesz.
- Nem érdekel. Haladjunk végre!

- Szép jó napot! Egy szobát foglaltam mára.
- Jó napot uram. Igen valóban a száztizenkettes az öné.
- Köszönöm.
- Vagy a száztizenhármas.
- Hogyan, kérem?
- Választhat. Ha kék fal szomszédot akar, akkor a száztizenkettest ajánlom, ha sárgát, akkor a száztizenhármast.
- Nem mindegy?
- Ugyan uram! Persze hogy nem. Miket beszél? El kell döntenie, hogy a kékekkel horkol együtt vagy a sárgákkal!
- Nekem mindegy.
- Magának lehet, de itt a szállodánk jó hírével játszik. Mi büszkék vagyunk arra, hogy végsőkig tiszteletben tartjuk a társadalom elvárásait.
- De én nem a társadalom vagyok, hanem egy vendég.
- Az kérem, nem számít. Döntenie kell! Most!
- De nem akarok!
- Akkor sajnos önt cselekvésképtelennek kell nyilvánítanom.
- Magának? De hiszen maga egy portás. Nem orvos.
- Politikailag cselekvés és döntésképtelennek.
- Ja! És ez mivel jár?
- Hát nem a szobával. Viszontlátásra uram.

- Adjon kérem, pár forintot. Olyan éhes vagyok, hogy a szomjúságtól, azt sem tudom, hol alszom ma.
- Itt van jóember egy százas. Mit néz? Kevés?
- Nem kevés. Csak... Nem tudom, hogy elfogadhatom-e.
- Nem tudja?
- Nem. Mert ugye nem tudom, hogy a kék vagy a sárga pártnak kell majd hálásnak lennem érte.
- Pártnak? De hát tőlem kapta. Nem valamelyik párttól.
- Az lehet. De nem biztos.
- Dehogynem. Én nem vagyok semmilyen párt szimpatizánsa.
- Nem?
- Nem.
- Na, akkor itt a százasa. Nem kell. Hülye politikai analfabéta!

- Jó napot! Egy napilapot szeretnék.
- Milyet?
- Napit. Amiben hírek és egyéb információk vannak.
- Jó. Azt értem, de melyikre kíváncsi?
- Hogy-hogy melyikre?
- A kékre vagy a sárgára?
- Mindegy.
- Az kizárt. Olyan nincs. Vagy az egyikre vagy másikra lehet csak kíváncsi.
- Csak?
- Csak. Akkor kéket vagy sárgát kér?
- Zöld nincs?
- Az milyen?
- A kék és a sárga keveréke. Olyan furcsa egyvelege a két színnek. Hiszen ha ezt a két alapszínt összekavargatjuk, akkor zöldet kapunk.
- Zöld? Érdekes. Olyan még nem volt.

- Képzelje el! Nem lennének kékek meg sárgák csak zöldek? Megszűnhetne az ellenségeskedés. Az emberek nem a pártállásuk szerint ítélnék meg a másikat, hanem a tetteik alapján. Nem vitatkoznának egymással csak azért, mert az egyik vagy a másik párt színét viselik. Nem lennének felesleges viták. Végre nem lenne kettészelve az ország. Az árokásás helyett mindenki egy emberként gondolkodna és tevékenykedne a haza felemelkedéséért.

- Zöld? Az szép szín. De egy szín. Hmmm... Ilyesmi már volt errefelé, majd negyven évig, de nem volt túl nagy sikere.
- Emlékszem rá. De ez teljesen más lenne.
Összefogás lenne egy közös célért. Nemzeti-nagykoalíció!
Nem lenne szép?
- De. Biztosan szép lenne. 
Már csak egy kérdésem lenne ezzel a zöld színnel kapcsolatban.
- Hallgatom.
- Milyen lenne az a zöld?
- Hogy-hogy milyen?
- Hát sötétzöld vagy világoszöld?

 
Szerintem…