Toller Cucu feladta

Legkedvesebb barátaim mind pécsiek. Cucu is az volt. Ízig-vérig pécsi és a végletekig barát.
Egy csapatban fociztunk. Nem csak képletesen. 
Szerettem nyílt és szókimondó stílusát. Nem volt képmutató ember. Ezért persze sokan nem kedvelték. Főleg azok, akiknek a szemébe mondta, amit gondol. Nem volt veszítenivalója. Miért lett volna? A maga erejéből ért el mindent. Úgy a munkájában, mint a fociban. Ő igazán tudta mi az a csapat és mi a Fair Play.

 Budapesten született igazi proli gyermekként. Apja egykori vöröskatona majd villanyszerelő. Édesanyja raktárosként ment nyugdíjba. Nem csak frázisokban tudta milyen a melósok élete, mert ő a tanulás mellett is folyamatosan dolgozott. Már a jogi egyetem alatt a városvezetés munkájában vett részt. Innen és a családja múltjából eredt elkötelezettsége a kisemberek gondjainak megoldása iránt. Igazi balos volt.

Gyakran vitáztunk és gyakran sikerült meggyőznünk egymást, de sosem tekintettünk a másikra úgy mint ellenségre csak mert más volt egyes dolgokról a véleményünk. Volt, hogy egy sör mellett keresetlen szavakkal küldtük el egymást a fenébe, de az asztaltól továbbra is barátként álltunk fel. Bármikor megkereshettem, ha Pécsett voltam és ő is felhívott, ha felém járt. Tíz éve együtt álmodtunk a pécsi filmünnepről és arról, hogy lehet még egyszer a baranyai megyeszékhely Európa kulturális fővárosa. Szeretett álmodozni, de mégis két lábbal állt a földön.

Politikai ellenfelei nem csak túloldalon akadtak. Sokan voltak a saját pártjában is. Nehezen viselték, hogy tömör megfogalmazásaival és közérthetőségével tömegeket képes maga mellé állítani. Amíg mások óvatos köntörfalazások közt kérték meg a Fiatal demokratákat, hogy előjáték gyanánt vegyék szájukba a hímtagjukat, addig ő röviden és velősen közölte, hogy „a Fidesz kapja be!”. Ilyen volt Toller Cucu. Ilyen volt és mi ilyennek szerettük. Nem sokat adott a képmutató mosolyú politikusokra. Azok pedig tartottak is tőle rendesen. Mivel mindig kiállt az elvei mellett az elvtelen hataloméhesek féltékenyen figyelték, ahogy könnyedén felfelé ível megérdemelt karrierje.

Mikor utoljára találkoztunk sietett haza. Egy rövid kézfogás és az a huncut mosoly, ami mindig ott volt a szemében. A parlament folyosóján sietősen lépkedve igyekezett utolsó megbeszélésére. Szekeres Imre hívatta magához. Semmi kedve nem volt hozzá, de elment. Hogy ott mi történt azt nem tudjuk, csak azt, hogy aznap nem ért haza.

Este Csibe könnyes arcát láttam a híradóban. Cucu második felesége Tünde gyermekkori ismerősöm. Egy lány, aki vállára vette egy megözvegyült férfi gondjait és mindenben hű társa volt. Felnevelte két gyermekét és maga is megajándékozta egy fiúval. A baleset óta minden nap ott ült az ágyánál. Hátha felébred. De Toller László a politikus, a képviselő, a városatya, a barát, csapattárs, apa és férj négy éves küzdelem után végleg elaludt.

A Fidesz meg…