A helyettesek még nem döntötték el, hogy melyik oldalára üljenek a főnöknek. A fiatal persze megint tolakszik. Az idősebb nagy rutinnal áll félre. Tudja, hogy előbb vagy utóbb úgyis neki kell eltakarítania a vágtázók után a lócitromot. És teszi. Már évek óta.

 

Létszámellenőrzés. A frissen kinevezett tagok már most kevesebben vannak. Ki hiányzik? A gazdasági igazgató. Merre járhat? Biztos valamelyik adóparadicsom-szigeten jegyez be egy új céget. Ügyes ember! Végülis ezért lett felkérve. Nem? Majd pótoljuk. Ilyenből van még ott ahol ez volt. Nem véletlen, hogy itt tartunk!

 

A mai napirend a vállalat anyagi helyzetének radikális javításának a terve. A helyzet az, hogy van közel tízmillió dolgozója a cégnek. Ennek közel egyharmada még vagy már nem keresőképes. Ők azok, akikkel kezdeni kellene valamit. De mit? A humánpolitikai igazgató beosztásának elnevezésével ellentétben sem nem humánus, sem nem politikus ötlete a kirúgás.
Hová?

 

Katonának sem jók. Ráadásul nincs is háború. Nem fészkelődjön az igazgató úr! Tudom, hogy lenne ötlete, de kérem, tartsa vissza!

 

Rajtuk kellene spórolni valahogy. A nem termelőkön. Sőt a legjobb az lenne, ha még ők fizetnének azért, hogy megkapják a járandóságukat. Persze ezt ÁFÁ-val terhelnénk. Így minden tőlük kapott száz forintból csak hatvanat kapnának vissza.

Az aktívakat pedig megkérjük, hogy ne jöjjenek be minden nap dolgozni. Tarthatnánk hetente még egy-két munkaszüneti napot, amit nem kellene kifizetni, de ők ekkor is költenének a büféinkben. Hiteleket adnánk nekik, amiért cserében éhbérért dolgoztathatnánk őket. Semmi visszaduma, mert elzálogosítom mindened!
Lesz itt rend!

 

Ha pedig rend van, akkor jönnek a befektetők. Ha olcsó a forint, akkor jön a kapitalista és a mi olcsó és csendes munkatársainkkal dolgoztat. Olyan leszünk, mint egy-két ázsiai kis vállalat, csak közelebb. Így a szállítási költségek is kisebbek. Ráadásul az őket érintő adókat lecsökkentjük, hogy magunkhoz édesgessük a pénzüket.

 

Ez persze a munkavállalóknak nem olyan jó, mert a hasznot kiviszik a cégből és csak a szennyest hagyják ránk, de ez már legyen más gondja! A lényeg, hogy stabil és olcsón dolgoztató vállalat látszatát keltsük. Még akkor is, ha tudjuk, hogy mi van a takaróponyva mögött.

 

Meghirdetjük a vállalat dolgozóinak, hogy csak az általunk termelt cikkeket vásárolhatják. Persze csak a vállalat saját boltjaiban. Lehet, hogy nem fogják érteni, hogy az itt termelt áru miért drágább a messzebbről hozottnál, de ezt a kérdést válaszolatlanul hagyjuk miközben a hűségről és önfeláldozásról tartunk nekik kiselőadásokat.

Hirtelen ennyi. Akinek van még ötlete, az írja meg nyugodtan a cég központi címére.

 

Még az is lehet, hogy bevesszük a buliba!

 

Szerintem..