Szombat éjjel ismét kinyitnak a múzeumok a művelt-álmatlanságban szenvedők előtt. Ásító látogatók szállják meg az álmatlan termeket és tereket.

 

A főváros büszkesége az ódon földalatti is várja az élményekre éheseket. Megállóiban zenészek, csepűrágók és egyébkultúrharcosok küzdenek a figyelmünkért és szeretetünkért.

A Vörösmarty utcánál Budapest exszeretője Milorad fekteti elénk lelke kiábrándult rezdüléseit. Szó szerint kiteríti a lábunk elé. Képei szavak nélkül beszélnek.

Kiáltanak.

Taposs rám!

Gyalogolj a lelkembe!
Még te is!

 

A színekbe a fények lehelnek lelket. A fényeknek a képek adnak értelmet. Éjszakai vízió az
egész. Az alkotóé és a közönségé.
Közös hajnali ábránd és lágyan ölelő színes élmény.

A békeidők korhű tárgyai között egy kicsit csalódott hangulatú időutazáson vehetünk
részt. Séta egy ódivatú díszletben, az egykori főváros mai szeretetétől telve.

Nézz a lábad elé és vigyázz, az ajtók nyitódnak!
Jó utat!

Szerintem...