Reggel álmos szemmel, de nyitott füllel szoktam kelni. A rádió a társam az ébredésben. Hamar magamhoz térek, mert a röhögés gyorsan megemeli az ember álmos vérnyomását. Így indítani egy napot igazán kellemes. Napközben hallgatom azokat a dalokat, amik gyermek és kamaszkorom meghatározó dallamai és szövegei voltak. Vidámságot csempésznek a hétköznapjaimba és ihletet az ünnepekbe.

Aztán született egy döntés. Hogy milyen motiváció van mögötte, azt csak sejtjük. Újra felosztják egymás között a pártok a médiát, hogy új politikai bástyákat építhessenek ki. Ennek jeleit pár hete már láthatjuk, és november közepétől hallhatjuk is. A felosztással pedig megosztják azt, ami már így is darabokra hullott. A nemzetünk vagy népünk esetleg polgárságunk. Válasszon ki-ki kedvére! Alkut kötöttek egymással, ellenem. Ellenem, aki szeretem ezt a rádiót. Ellenem, aki rendszeresen hallgatom és része a hétköznapjaimnak. Ellenem, aki ezt nem felejti el a tavaszi választásokig.

Megint szétvertek valamit, ami érték volt. A pitiáner pártpolitika megint belerondított az életembe. Nem elég, hogy adó címén kilopják a szemem? Nagyívben nem érdekli őket sem a személyem, sem a véleményem. Csak a párthűség. A fizetésem feléért cserébe nem engem képviselnek a testületekben, hanem a pártjaikat. Ígérgetnek, majd mikor vége a kampánynak amnéziások és érinthetetlenek lesznek.

Kérem vissza a reggeli hangulataimat! Ha egy pártnak médium kell, vegyen magának, de ne vegye el tőlem azt, amit évtizedek alatt megszoktam és megszerettem! Kérem vissza a slágereimet és a politikamentes reggeli vidámságot! Nem akarom, hogy még itt is azt kelljen hallgatnom, hogy ki hogyan mocskolja be politikai ellenfeleit! És viszont. Tartsák a pártpolitikát ott, ahová való! Az Országházban.
Követelem a valódi sajtószabadságot! Tartsa magát kicsit távolabb a politika a médiától! Ki a pártokkal az ORTT-ből! Legyen végre szakmai a testület!

Könnyezve hallgatom kedvenc reggeli műsorom. Nevetve sírok és sírva nevetek. Régi barátaink és ismerőseink sorra telefonálnak és írnak a műsorba. Mindenki a támogatásáról és szeretetéről biztosítja a rádiót. A műsorvezetők igyekeznek visszatartani érthető indulataikat és szomorúságukat, de ez nem mindig sikerül.

Mától mi is kitűzzük a tiltakozás piros és kék szalagjait, mert veletek vagyunk.
Hallásszabadságot!

Szerintem…