A többit csak a mozaikokból lehet összerakni, hiszen nagy a titkolózás a nácik részéről, mert nem akarnak még egy olyan alapos verést kapni, mint Drezdában. Az viszont tény, hogy a fapados társaságok március eleji Budapestre tartó gépeire a helyfoglalások száma alaposan megugrott. 

 

Elképzelem, hogy Ferihegyre megérkezve a bíróság elnöke fogadja a piros szőnyeg szélén állva a hazánkba látogató eszmetestvéreket. A reptérről felzászlózott BKV különbuszok hozzák őket rendőri felvezetés mellett a Kossuth térre, ahol a holokauszt-tagadást tiltó törvényt akadályozó képviselők sorfala előtt, a nemzeti lobogó mellé felhúzzák a nácik itthon betiltott zászlaját is. Innen átsétálnak a Várba, ahol fogadja őket az elnök és együtt megkoszorúzzák a Kitörés emlékművét. 

 

A menet élén persze a cserkésztábor gondnoka halad ötvenezer forintot lobogtatva. Mögötte tömött sorokban fekete egyenruhás, piros karszalagos keretlegények, akik annyira ijesztőnek akarnak látszani, hogy még magukat is megrémítik. Bakancsok csapkodása mellett vonulnak az Andrássy úton a Hősök terére. Útközben megállnak az operánál, hogy megnézzék a márciusi műsort. Akad, aki az alakzatot megtörve fagyit vesz a közeli cukrászdában. A terrorházát erre az időre letakarják, hogy még véletlen se bántsa a szemét a vendégeknek. 

 

A téren hatalmas erőkkel biztosítják őket a rendőrök, hiszen komoly fenyegetést kaptak „Juliska néni és egy tucat dühös veterán” aláírással. A levegőben helikopterek őrzik a rendet. Sehol egy lélek. Kihaltak az utcák. Csak a tér egyik eldugott sarkában álldogál pár AntiFa. Állig felfegyverzett rohamosztagosok néznek farkasszemet a körbe kordonozottan is veszedelmes bámészkodókkal, akik mukkanni sem mernek a döbbenettől. 

 

De hol van ilyenkor a - sokat hangoztatott - jóérzésű tömeg? 

 

Van, aki kihasználva a tavaszi nap első sugarait kirándulni ment a családjával. A legtöbb otthon kapcsolgatja a televíziót és árgus szemekkel figyeli a híradásokat. Egy néni halkan jegyzi meg a mellette állónak, hogy lehetnének többen is, ha nem félnének a többiek. Ezzel is felértékelve a tényt, hogy ő épp erre járt és mivel nem illett a kopaszra nyírt birkák közé, ezért beterelték a zsaruk ebbe az ellentüntetőknek szánt szűk ketrecbe. Itt biztonságban lehetnek tőle a karlengető majmok. Ez itt az igazi béketábor, ahol mindenkire jut három fotós és harminc rohamrendőr. 

 

Nevetséges, de cseppet sem vicces! Mondhatni már túlságosan is ismerős a kép.

 

Ez idáig szó nélkül tűrtük, hogy bemocskoljanak, megsebezzenek és átgázoljanak rajtunk. Bakanccsal.
De mától már a joggal is!? 

 

Ezen a hűvös hajnalon talán összehoz végre minket rémült őzeket a farkasvonyítás. 

 

Szerintem…