Gyakran járok a vásárcsarnokba. Tudom hol finom a marhaszegy és melyik néni árulja a legszebb zöldséget. Sokat beszélgetek az árusokkal és a vevőtársakkal is. Ahogy közeledik az urnához bandukolás napja egyre kevesebb szó esik családról és munkáról. A politika lett a központi téma. Bár engem az előző kettő még mindig több örömmel tölt el, mint ez a politikának nevezett álszent szabadrablás.

 

Az egyik néni erősen nézegetett, majd halkan, de határozottan megszólított. Azt kérdezte, hogy véleményem szerint ebben a politikai zűrzavarban melyik pártra szavazzon egy magát baloldalinak gondoló és érző választó.

 

Mikor valaki baromira nem tudja a választ akkor – hogy időt nyerjen – sűrűn bólógatva annyit mond csak, hogy jó a kérdés. Magam is ezt tettem, mert gőzöm sincs. A néni látta a tanácstalanságom és mivel segíteni szeretett volna kifejtette bővebben a „jó” kérdést.

 

Mert ugye a szocik ahelyett, hogy az egyszerű emberek életét könnyítették volna meg, a maguk kis egzisztenciáját építgették. Majd a családjukét. A pártkasszáról nem is beszélve. A részükről érthető a dolog, hiszen miből éljen egy szocialista párt ellenzékben? Az elszegényedett tagságból vagy a nagytőkés befektetőkből! Egy baloldali párt? Akinek pont a nagytőke térnyerését és vele szemben a munkások érdekeinek a védelmét kellene szem előtt tartania? Akinek nem a kizsákmányolást kellene segítenie, hanem a javak igazságos elosztását? Persze nem csak egymás között, ahogyan mostanság ők teszik.

 

A szocdemek szinte nincsenek is. Hangjukat nem lehetett hallani évekig. Csak a választások környékén bújnak elő. Süt a nap vagy sem? Aztán négy évre visszabújnak a barlangjukba szunyókálni. Persze nem értik, hogy miért nem ismeri őket a kutya se. Miért nem kapnak teret a médiában. Csupán kettő névre emlékszik az ember a garnitúrájukból és abból is milliárdos az egyik. 
Baloldali? Persze! Akkor én meg a Szent Margit apácarend vízibalett társulatának a prímabalerinája.

 

A munkáspárt? A Kádárt istenítő régi párttitkárokkal? Olyan keményfejűek, mint Vorosilov tankjai. Hatalmas lakásukban egymaguk élnek a kiemelt nyugdíjukból. Kitüntetéseiket porolgatják és várnak a csodára. Hátha visszafordul az idő kereke. Képtelenek észrevenni, hogy az a kor már elmúlt. Vége a személyi kultusznak és az egy-párt rendszernek. Nem jön már vissza.

 

Vagy lehet, hogy mégis? 
Hiszen itt van ez a Fideszes gyerek. Tudja, aki már egyszer olyan ügyesen lepapírozva tette ugyanazt, amit ezek ennyire ügyetlenül. Meg az a Sztálin bajuszos rezervátumőr. Ők lennének a baloldali szavazók utolsó reménye? A baj csak az, hogy inkább hajaznak a bolsevizmusra, mint a modern baloldal értékrendjére.

 

Ekkor egy bácsi lépett oda hozzám és csak annyit kérdezett. 
Kire szavazzon egy liberális?

 

Jó kérdés!