Nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. Vonán kezd elhatalmasodni a rosszabbik énje. Nem elég, hogy konkrét kérdésekre nem hajlandó válaszolni, de igyekszik lerántani a maga szintjére vélt és valós politikai ellenfeleit, hogy elmondhassa: már egy szinten van velük. 
Pedig dehogy! 

 

Hiszen - mint kiderült - bűnözőkkel, magukat politikai áldozatoknak beállító tehetségtelen munkakerülőkkel és balhéra mindig kész kukaborogatókkal van tele a pártja. Az elvtelen karrieristákról nem is beszélve, akik már mindenhová dörgölőztek, de sehol nem kellettek. Most ott lihegnek aprócska führerük mögött és bosszúra éhesen várják a koncot. Szánalmas bagázs, akik sámánokkal és varázslókkal dobolnak a sötétségben. Mintha nem is a huszonegyedik században lennénk. 
Unga-bunga Párt. 

Azt állítják magukról, hogy ők takarították el az SZDSZ-t. Mintha bármi közük is lett volna hozzá. 
Kérdem én… 
Ha felmegyek hajnalban a Gellért-hegyre és azt jövendölöm, hogy a Nap hamarosan felkel, akkor én már látnok vagyok. Ha pedig az égre kiáltok, hogy Nap kelj fel! Akkor mi leszek reggelre? Félisten? 
Ugyan már!

Az SZDSZ akkor is belebukott volna az ő Demszky-Ernőjébe, ha a nyilasokról továbbra is csak a történelemkönyv lapjain olvasunk. Mit tettek Vonáék? Átírták az MTI híreit kicsit uszítósabbra és a rendőrök elől szaladva két felgyújtott autó közt kiabáltak az utcán, hogy takarodjanak? 
Ez aztán a nagy valami! 

Ezzel szemben, tágra nyílt szemekkel, ártatlan tekintettel képmutatóan csodálkozni a jóérzésű emberek felháborodásán az nagyon megy. 
Anyu! Nem értem miért lila a hugi feje. De amíg nem árulod el, addig nem engedem el a nyakát! Most mi a baj? Csak kérdeztem valamit.
A törvények mögé bújva röhögni és közben embereket megfélemlíteni. Másokat ellenségnek kikiáltani csak azért, hogy a gyávák ezt látva - a hasonló sorsra jutástól félve – mögéjük álljanak. Ez a módszerük. 
Ismerős valahonnan? 

Ha jól tudom, a világháború után a nyilasok tömegével léptek át az ÁVH-ba. Csak azért, mert féltek a felelősségre vonásoktól és a megtorlásoktól. Bizony. Ezek ugyanazok magyar testvérek, akik egykor ugyanúgy köszöntek, mint mostanság az ő régi jelképeiket büszkén viselő „parlagfűirtók”. Azok, akik egykor zsidókat és cigányokat gyilkoltak, egy másik egyenruhában becsületes embereket kínoztak halálra. Hát ennyit erről a nemzeti önámítással átitatott, fasiszta színjátékról. 

Már nagyon várom, hogy jöjjön egy valóban jó szándékú, megkérdőjelezhetetlenül hiteles ember, akinek halkan hívó szavára összefog végre ez a hánya-vetett kis nemzet és kártyavárként dől össze ez az egész hazugul demagóg pártpolitikai építmény. 

Persze magam is, karddal a kezemben papolok itt békéről.

Szerintem...