Plakátragasztás az István utcában.
„A celeb a század első évtizedében divatossá vált, főleg a médiában használatos szó, amely a celebritás rövidüléséből származik. Elsődleges jelentése: felkapott, „ünnepelt” híresség.
A kifejezés mellékjelentésként azt a tartalmat is hordozza, hogy az ismertség alapja nem az illető tudása vagy egyéb autonóm képessége, hanem egy, a média által róla mesterségesen kialakított kép, amely beépült a fogyasztók gondolatvilágába. E mellékjelentés nem tagadja, hogy az egyébként celebnek kikiáltott személyek társadalmilag valóban értékes teljesítményt produkálhatnak, csupán arra utal, hogy e produktum nem szükségszerű.”
Március első szombatja. Napsütés és hűvös szél. Semmi hírértékű. Mit tehet ilyenkor az, aki be akar kerülni az esti híradóba? Szervez egy ellentüntetést egy olyan rendezvény ellen, amit már régen lefújtak. Kimegy a helyszínre, ahol azt látja, hogy sem a média, sem más nem kíváncsi rá és az őt állandóan körülvevő maroknyi tagságra.
A nap is süt és sehol egy provokátor? Nem jó ez így! Ha a hegy nem megy Mohamedhez… Irány egy sörözgető fasisztákkal teli szálloda! Fogja magát és teljes tagságát - és így hatan - helyzetfelmérés gyanánt látványos plakátragasztásba kezdenek a környéken. A kutya sem hederít rájuk. Mit tehet ilyenkor egy békét és nyugalmat kereső politikus tanonc? Fogja a vérszagra fogékony sajtórabszolgákat és bemegy a magánterületnek számító szálloda előterébe, ahol határozott de lassú feltűnéssel ragasztgatni kezd.
Persze több sem kell a célközönségnek. Alkoholmámoros indulattal esnek a felségterületükre rondítóknak. A szóváltást dulakodás az aktivistákat pedig a rendőrség követi. A hír hallatán persze az ügyeletes szerkesztők mindjárt riasztják riportereiket, akik mire odaérnek már csak néhány rendőrautót találnak a műbalhé színhelyén. Ezért akarva akaratlan meglátogatják az ellentüntetés addig érdektelenül csendes helyszínét.
Ha már ott vannak!
Ha már ott vannak!
Ügyes!
Így kell hírt csinálni a semmiből. Így születnek a celebek. Semmi teljesítmény, csak nagy hírverés.
Így kell hírt csinálni a semmiből. Így születnek a celebek. Semmi teljesítmény, csak nagy hírverés.
Egyik városligeti szoci majálisra beállított Gonda László egy táblát cipelve. Persze mindenkiből kitört a baloldali önérzet és nem sokon múlt, hogy annak a provokációnak is a zsaruk vessenek véget. De nem ez lett a dolog vége.
Miben különbözik a két eset? A szereplőket leszámítva.
Miben különbözik a két eset? A szereplőket leszámítva.
Mi lenne, ha mondjuk egy ő általuk oly gyakran látogatott sörözőbe csodálkozó tekintetű, de fotóssal és újságírókkal felfegyverzett fasiszták térnének be és elkezdenének - csak úgy brahiból – anti-anti röplapokat osztogatni? Abból is hír lenne az biztos. Persze a történtekről sértődötten nyilatkozna mindkét fél. A sajtó pedig teret adna ezeknek a celeb szervezeteknek.
Hadd forogjon a nevük!
Hadd forogjon a nevük!
Ez a hozzáállás célravezető lenne? Nem hiszem. Bár ki tudja mi a cél?
Ha felesleges konfliktusokat keresünk, akkor ez a követendő példa. De ha valaki nem az árkokat akarja mélyíteni, az próbáljon meg valami mást!
Esetleg a Fradi pálya Üllői úti bejáratánál osztogasson UTE zászlót és jelvényt, mint egykoron Déri János.
Az még vicces is volt.
Ha felesleges konfliktusokat keresünk, akkor ez a követendő példa. De ha valaki nem az árkokat akarja mélyíteni, az próbáljon meg valami mást!
Esetleg a Fradi pálya Üllői úti bejáratánál osztogasson UTE zászlót és jelvényt, mint egykoron Déri János.
Az még vicces is volt.
Akkoriban.
Utolsó kommentek