Mikor több, mint kettő éve megírtam okfejtésemet arról, hogy Gyurcsány új pártot alapít úgy lökdöstek a hívei kifelé az ajtón, mintha átkot szórtam volna a templomban imádott plébánosukra. S lám! Ebben is nekem lett igazam. A Demokratikus Koalíció első születésnapján ünnepélyesen is leszakad az eddig őt tápláló csecsről, mint a már önállóan is járni tudó gyermek...

 

2011. október. 22-e Budapest Fáy utcai Sportcsarnok. Gyurcsányék ünnepelnek. Na, nem túl sokan, de - egy kicsi párthoz mérten - éppen elegen, hogy jól fogyjon az ötszáz forintos belépő, a Gyurcsány-könyv, a Gyurcsány-jelvény és a Gyurcsány-póló is. Ez egy igazi Gyurcsány fan klub lesz, ahol Fletó elhiheti, hogy ők már nagyon sokan vannak és mindenki őt szereti, mert ő az ország legnépszerűbb politikusa. Persze ugyanazok az arcok veszik körül, akik évek óta lebzselnek a nyomában bio-paravánként és önkéntes golyófogóként. Akik azt hiszik, hogy számítanak bármit is neki. Kapnak egy SMS-t és azonnal ugranak, mert azt gondolják, hogy rájuk van szükség. Csakis rájuk! De mire is van szüksége Gyurcsánynak tőlük? Igazából? Semmire! Ők csupán - egy kissé elnagyolva szerkesztett - imázs kellékei. Ők jól jönnek, ha fedezni kell a Feri hátsóját vagy távol kell tartani azokat, akik nem ugyanazt a dalt fújják. Esetleg újságíróként a munkájukat végeznék. 

Szánalmas egy bagázs!

 

Aztán ott vannak a parlamentből és az önkormányzatokból kibukott állástalan képviselők, akik Gyurcsánytól remélik a megélhetésüket, hiszen mostanság a gyorsan fogyó tartalékaikból éldegélnek. Ők mindenkit félrelökve és eltiporva igyekeznek hűségükről és teljes odaadásukról biztosítani a főnököt, aki csak mosolyog rajtuk, hiszen ezeket ő is tudja. És persze kihasználja. Őket sem tudom tisztelni. Egy percig sem bíznék bennük.

 

Az egy éves párt igyekszik abba résbe beférkőzni, amit az SZDSZ hagyott maga után a politikai térképen. Ez a bal-liberális mező, ahol sokan ténferegnek magukra hagyva. A volt SZDSZ-es értelmiség, akik fölül Retkesék szétvertek a pártot. Azok, akik nem találták meg elveik képviseletét egyik új képződményben sem és akik Orbán miniszterelnök egyetlen karizmatikus kihívóját látják Gyurcsányban. Fletó pedig megvan róla győződve, hogy az ő személye köré egymás kezét fogva odacsoportosulnak majd a balosok és a liberálisok is és ebben a nagykoalícióban leváltja Orbánék diktatúráját. Ő. Egymaga. Sokakat meglehet etetni ezzel a populista ál-demokratikus-rendszerváltó maszlaggal, de lássuk be ez az egész nem szolgál mást mint egy újabb messiásváró személyi kultuszt. 

A forgatókönyv is ugyanaz csak más a főszereplő.

 

Az MSZP-ben már felkészültek a válásra, mert ott már régóta nem személyek, hanem ideológia mentén szeretnének politizálni. Ha Gyurcsány menni akar, hát tegye! De tegye már! Nem kiáltják ki árulónak sem, bár minden jogalapuk meg lenne rá. Csak menjen! És vigye magával a nyáját is, akik nem képesek másra, csak bégetve baktatni a kolomp után. Nincs szükség rájuk! Menjen mindenki, aki nem hajlandó ismét felépíteni egy biztos ideológiai alapokon nyugvó erős és egységes baloldali pártot. Menjenek, akiknek a személyes ambíciói fontosabbak a tagság érdekeinél. Akik nem hajlandóak részt venni a közös munkában, de a partvonalról hangosan kritizálják azt a ténykedést, amiből eközben nem veszik ki a részüket. Akik sunyi féltékenységgel gyilkolásszák a párt körül feltűnő fiatal tehetségeket, mert ők még nem ülhettek bele a hőn áhított székbe.

 

Menjenek!

Menjenek oda, ahol továbbjátszhatják pitiáner meccseiket. Ahol a törtető karrierizmus nagyobb erény, mint az őszinte jobbítószándék. Ahol mindenkiben ellenséget látnak, mert magukból indulnak ki. Ahol azt a nagytőkét szeretgetik dédelgetve, aminek kegyetlenül kizsákmányoló hatalmától megvédeniük kellene az embereket. Ahol nem számít a vélemény, csak a szavazat.
És a vezér!

 

Menjenek!

Senki nem sír utánuk...