Szombat este a Quimby-vel és két vörössel.
Az égen viharfelhők csatáztak a lenyugodni készülő nappal. A Szabadság téren összegyűlt tömeg persze nem a zivatarnak drukkolt. Mindenki a színpad közelébe igyekezett, ahol már készülődött a magyar zenei élet legkedveltebb együttese.
Furcsa érzés gyermekkori barátaimat tini-lányok imádatában fürdőzni látni. Igaz ennyi idő alatt már megszokhattam volna. Kiss Tibi szokásos lazaságával kezelte az estét. Mikuli Feri kezében a basszusgitárral közelről figyelte és szemmel láthatóan élvezte az eseményeket. Varga Líviusz pedig, mint örök udvari bolond oldotta a hangulatot. A három jó barát, iskolatárs és kiváló zenész.
Együtt nőttünk fel a fákkal, és nekem ők még mindig csak azok a srácok, akikkel együtt szöktünk be a csajokhoz a koleszba, vagy légpuskával a kézben sétáltunk be szülővárosunk legismertebb bankjába, ami a rendőrséggel szemben volt. Persze akkor nem gondoltuk át, hogy ez utóbbi nem a legjobb vicc.
Évekkel később elkísértem őket az olasz csizma sarkába egy fesztiválra. Bari egy hangulatos kikötő város, ahol azóta is fellépnek feltörekvő magyar csapatok. Napközben a tenger partján üldögéltünk borozgattunk és beszélgettünk. Este pedig meghódították a talján lányokat is a zenéjükkel és könnyed stílusukkal. Mozgalmas napok voltak azok. Pálmafák tövében sátorszállás. Hajnali halpiac és alacsony költségvetésű vendéglátás. Jó borok és barátságos emberek.
Itthon a siker felé vezető út nem volt kivilágítva, de mindig visszataláltak rá. Éves csöndek és zajos évek váltották egymást. Már temetni készültek egyesek, de poraiból is képes volt feltámadni a zenekar. Megújultak.
Egyik koncertjük után még csavarogni volt kedvünk. Budapest by nigth. Kezünkben vörösborral és friss meleg kiflivel énekeltünk a Rákóczi úton. Ezek azok az esték, amiket nem feled az emberfia. A hajnali beszélgetések, amik később visszacsengeni tűntek egy strófában vagy novellában. Gondolatokat adtunk és vettünk egymástól. Persze nem mérlegeltünk, mert barátok közt ez nem szokás.
Rátaláltak a színházra. Vagy az talált rájuk? Egy hely, ahol igazán otthon érzik magukat, mert gondolkodó és érzelmes ripacsok mindannyian. Akik kiteszik a szívüket a közönség elé, hogy lássátok ők is emberek.
Most ülök a színpad szélén. Kezemben egy finom vörössel. Vállamon egy másikkal.
És ez így van jól!
Szerintem...
Utolsó kommentek