Szétvált az, ami igazából soha nem tartozott össze. Levált az életmentésről a betegszállítás. Ez nagy dolog. Igaz csak az tudja ezt, aki kicsit belelátott az Országos Mentőszolgálat működésébe. A baj csak annyi, hogy a betegszállítók nem voltak felkészülve a feladatra.
Húsz évvel ezelőtt az Országos Mentőszolgálat egymaga látta el az országban az összes eset és szállító feladatot. Ez annyit jelent, hogy egy állomáson nappal legalább öt autó teljesített szolgálatot. Az autók személyzete tizenkettő és huszonnégy órás szolgálatban volt. Egy esetkocsin a mentőtiszttel vagy orvossal együtt hárman a szállítókocsikon ketten dolgoztak. A szállítókocsik vitték be a kórházba a körzeti orvosok által beutalt betegeket. És a kórházból haza. Ezek persze lehettek olyan idős betegek is, akik az nem akartak buszra szállni vagy taxit hívni. De voltak nagyon komoly dolgok is a szállítóautókon. Szülés és újraélesztés is.
Évekkel később megjelentek a betegszállító cégek. Ez elsősorban a fővárosban volt nagy segítség, mert a kórházból hazaszállítások egy részét átvették az amúgy is leterhelt Mentőszolgálattól. De ezzel együtt olyasmit is, amiről csak szégyenlősen beszélnek a mentők. A hálapénzt, jattot, borravalót. A kórházba siető beteg gyakran megfeledkezett a nagyon alacsony fizetésből tengődő mentődolgozó felé kimutatni a háláját. Ez természetes. Ki a fene tud odafigyelni még erre is, amikor épp fáj a vakbele. Az esetkocsin a helyzet még rosszabb. Ott még ritkább, hogy a sérült vagy annak hozzátartozója az orvosi köpenybe csúsztasson egy-két ezrest. Pedig fontos jövedelem kiegészítés ez a mentőknél. Volt olyan nap, hogy egy havi fizetést tettek a zsebébe a mentőknek a hazaszállított nagymama rokonai.
Ezért harcoltak akkora hévvel az alternatívok a betegszállításért. Az OEP által fizetett kilométer pénz a hivatalos bevételük, de mellette többszörösét teszik zsebre a betegek hálájának köszönhetően. Az Országos Mentőszolgálat pedig átengedte ezt a zsíros falatot. Átengedte, mert már évek óta kocsihiánnyal küzdenek. A munka nagyon sok. A beszállítások és a hazaszállítások is óriási terhet jelentenek. A dolgozók persze szeretik a szállításokat, hiszen a hazatérő beteggel nincs gond.
Egyik napról a másikra azt mondta az Országos Mentőszolgálat, hogy csak mentési feladatokat lát el. Ez így helyes. De az nem lett felmérve, hogy ki látja el a többit. Így is sok volt a feladat. Egy akkora szervezet nem tudta ellátni, mint az OMSZ. Most ott tartunk, hogy ők már nem vállalják, az alternatívok pedig még nem tudják ellátni a betegszállítás óriási feladatát.
Aztán ott van a szakszerűség. Egy szállítóautóban nem csak ülések és hordágy van. Szakszemélyzetnek kellene ülni az ilyen autókban, hiszen bármi történhet útközben. Olyan összehangolt irányítással kellene rendelkezniük, ami gazdaságossá teheti a szállításokat. És a kéklámpa. A kéklámpát használó autó vezetője és utasai folyamatos veszélynek vannak kitéve. Ha valaki nem rutinos ebben és így rizikózik, akkor ennyi erővel elindulhat az autópályán szembe a forgalommal.
Szerintem ez a lépés kicsit elhamarkodott volt. A mentők hivatástudata és szakmai hozzáértése tiszteletreméltó. Minden elismerésem az övék. Vérben és mocsokban dolgozni télen, nyáron. Embert próbáló feladat. Mindezt zsebpénzért.
Ők teszik a dolguk mások pedig lefölözik a „hasznot”. Ráadásul úgy, hogy mentőnek mondják magukat, pedig csak mezei beteghordók.
Szerintem...
Utolsó kommentek