Április elseje. Van, akinek ünnep. Van, akinek munkanap. Nekem ez is, az is.

Ez az idei április elseje a politikai bolondságok ünnepe. A koalíció romokban. Egy pár évvel ezelőtti forgatókönyvet próbálnak ismét eljátszani a kisebbik kormányzó párt már kissé megkopott és magukat lejárató politikusai.

Ha meggondolom nem rossz politikai húzás, amit csinálnak. Persze a maguk szemszögéből. Pártjuk népszerűsége a zéro és a fél százalék körül vert tábort. Ennek több oka is van. Pökhendiségük. Túlzott magabiztosságuk. Pálfordulásaik. A csalásoktól és zsarolásoktól sem visszariadó politikájuk. Persze ezek mellett a nagyobbik párt lenézése és a háta mögötti kinevetése. Nem éppen szimpatikus hozzáállás a közös munkához és felelősséghez. Igen a felelősséghez. Mert bármit is mondjanak liberális politikusaink az, hogy itt tart az ország az egy közös munka eredménye, aminek nevesített felelősei és nem csupán egyszemélyi felelőse van.

Folyamatosan olyasmit találtak ki, ami a hozzájuk közel álló érdekcsoportoknak hozott magas profitot. Ezt látta, aki nem teljesen vak. Aztán a megfelelő pillanatban közölték, hogy ezt az egészet a szocialisták ötlötték ki. Mi több ők áldozatok ebben az egész játszmában. Őket belekényszerítették ebbe a koalícióba. Szegény rokonként kaptak egy-két tárcát, de azokat is csak duzzogva foglalták el. Ilyenek ezek a gonosz szocik. Beletuszkolják a szerencsétlen liberálisokat a miniszteri bársonyszékbe. Hallják tisztelt FIDESZ pártoló választópolgárok? Az SzDSz csak áldozatokat hozott ezért az országért és mégis rajta verik el a port.

Azt hiszem, ezt hívják előre menekülésnek.

Az SzDSz mindig oda dörgölőzött, ahol a népszerűség volt. Szeretnek egy nagy hajó oldalvizén bejutni a parlamentbe és a miniszteri székekbe. Most épp a FIDESZ a soros. Mára már nyilvánvalóan látható céljuk Gyurcsány megbuktatása, amivel óriási szívességet tennének az ellenzéknek, akik persze mosolyogva nézik a prostituálódásukat. Talán még ígéretet is tettek nekik, hogy siker esetén a nagy párt a szárnyai alá veszi a picikét. Nekem nem kellene egy ilyen társbérlő, aki a szoba közepére kakál és fennhangon azt kiabálja, hogy a másik milyen otrombán neveletlen, mert ilyen büdösben nem nyit ablakot.

Tény, hogy ilyen mélyponton még nem volt a koalíció. Ennek több oka is van, de ezek között sok köthető a koalíciós partnerhez. Az emberek többségének az ország vezetéséből lett elege. Az pedig több összetevőből áll. A kormány húzta lefelé a pártokat és azok vezető politikusait. A korábbi rossz kommunikáció is mostanra érett be, de nem lehet mindent erre kenni. Vannak tárcák, amik – lássuk be - rossz kézben vannak. Nem szakemberek, hanem pártpolitikusok vezetnek minisztériumokat. Jobb esetben nem érzik magukat tévedhetetlennek és körbeveszik a bársonyszéket szakemberekkel, akikre hallgatnak is, de nem ez a jellemző.

Szakértelem kellene a kormányban. Itt a lehetőség. Nem kell senkivel egyeztetni és azokat a kormányba ültetni, akiket mások ajánlottan javasolnak. A pártban elcsendesedtek a tagozatok. Nem kell még velük is alkukat kötni. Nem kell pozíciókkal megvenni a támogatásukat. Jöhetnek végre a szakemberek. Azok, akik értik a szakmájukat, nyitottak a kihívásokra és saját ötleteik is vannak. Nem magukat akarják egy akcióval népszerűsíteni, hanem a területükért szeretnének és valóban tudnak is ténykedni.

Persze van hely a politikusoknak is a kormányban. Erre való a politikai államtitkár intézménye. Oda üljenek be a párt képviselői és onnan figyeljék jó gazdaként, hogy a pártpolitikának megfelelő irányba haladnak-e a tárca dolgai. Ott képviseljék a pártjuk politikáját. Magam azt sem bánnám, ha egy miniszter nem is lenne tagja politikai pártnak. De még azt sem, ha egy másik párt sorait erősítené, ha köztiszteletnek örvendő megbecsült szakemberről lenne szó. Véget kell vetni az ország pártirányításának! Ne az legyen egy pozícióra kiválasztás elsődleges szempontja, hogy ki mennyire hű pártkatona.

Nevezzetek bolondnak!
Ma lehet.
De a bolondon azért szoktak nevetni, mert van igazság abban, amit mond.