Megfutamítottuk a szélsőjobb „katonáit”.

Délután negyed öt. Jászai Mari téri villamosmegálló. Sehol senki. Fiatal barátaim várnak, hogy szembemenjünk a tér másik felén magabiztosan gyülekező neonáci fekete sereggel. Finoman szólva öngyilkosságra készülünk. Rezes támasztja a falat a meki mellett. Frissen borotválva alig ismertem meg. Az ifjak vakmerősége határtalan. Odamennek az oroszlán barlangjához. Féltem őket. Szem elől veszítem őket. Egy szakasznyi rendőr figyeli az eseményeket.

Csörög a telefonom. Irány a jegyiroda. A meglepetés nem kicsi. Közel félszáz ember zárja el az utat. Hatalmas és csendes erő. Csodálatos érzés. Rezes nem hisz a szemének. A tömeg halkan beszélgetve dagad. A rendőrök kérik őket, hogy hagyják el a nem bejelentett rendezvényt. A troli nem jár. Ismerős arcok. Ismert arcok. Végre együtt.

A szökőkút felől érkező kopaszok megdermednek a tömeg láttán. Nem értik mi történik. Lassítják lépteiket. Magabiztosságuk riadtságba csap át. Nincsenek ehhez szokva. Hangorkán söpri ki őket az utcából. Válaszuk halk és erőtlen, Mint mindig most is nagyobb a füstjük, mint a lángjuk.

A főszervező egy emeleti erkélyre menekül és onnan kamerázza az egyre csak növekvő tömeget. Többen felkiabálnak neki, hogy ugorjon, de nem ehhez sincs bátorsága, pedig többen megígérik neki, hogy elkapják. A tömeg nem akarja magára hagyni a boltot. A boltot, ami jelkép lett. Kinek ennek, kinek annak a jelképe.

Ma délután nem az eső mosta el a szélső jobb erődemonstrációját, hanem a csendes többség. Most már értitek, hogy lehet ezt másképp is? Nem engedve a terrornak és a fasizmusnak. Nem erőből. Ez remélem jó lecke volt mindenkinek. Ott a helyünk, ha erődemonstrációra készülnek a fasiszták. Csendesen, de határozott erővel kell jelen lenni. Halkan, de öntudatosan kell szembe nézni velük, hogy érezzék a jóindulatú embertömeg elsöprő erejét.