Orbán Viktor azt állította, hogy az országgyűlési képviselőink megvásárolhatóak.

Nem tudom, hogy mehet az ilyesmi, de megpróbáltam elképzelni. 

Egy fekete limuzin állt meg a képviselői irodaház előtt. A kormányőrök kíváncsian kémleltek a lesötétített üvegek mögé, de nem látták a benne ülőket. Mikor a képviselő a forgóajtóval megküzdve megjelent a bejárat kinti oldalán egy fekete öltönyös, napszemüveges férfi szállt ki az autóból és határozott léptekkel indult el a célszemély felé, aki nem tűnt túl meglepettnek. Mintha ült volna már abban az autóban, olyan rutinosan süppedt bele a bőrülésbe.
Eleganciát és erőt sugározva indult el a csodajárgány a híd felé.

- Mennyi? - kérdezte az italos poharát szorongató feltűnően jó öltözött alak a másik ülésről.
- Kettőszáz - válaszolt némi habozás után a képviselő.
- Hmm! - A kíváncsiskodó osztott szorozott és ismét kérdezett. - Mi kétszáz?
A képviselő mintha nem értette volna a választ, úgy kérdezett vissza huncut mosollyal a szemében.
- Mi mennyi?

- Jó napot kívánok a  hirdetésre jelentkeznék - mondta a telefonba egy rekedtes hang.
- Melyikre? - érdeklődött a hívott.
- Miért több is van? - csodálkozott el rekedt.
- Természetesen. Mi komoly cég vagyunk és több lábon állunk. Az erotikus munkára jelentkezne vagy a szerencsejáték üzlet érdekli?
- Engem a gyors készpénzhez jutás országgyűlési képviselőknek kezdetű apróhirdetés érdekelne.
- Ön országgyűlési képviselő? - kérdezte kicsit gyanakodva a hívott.
- Természetesen az vagyok.
- Az más. Akkor a következő az ajánlatom...

A parketten a brókerek telefonnal a fülükön a telefonnal licitálták túl egymást egy-egy jobbnak vélt ajánlatért. Kézjelekkel igyekeztek megérteni egymást. Repkedtek a milliók. A táblán folyamatosan változtak a mutatók. Hol emelkedtek, hol csökkentek. Az üvegfal másik oldalán izgatott befektetők figyelték a parkett eseményeit. Egymástól próbáltak információkat kicsikarni és ebből előnyt kovácsolni maguknak. Árgus szemekkel figyelték a televíziót.

- Szerinted nem sápadt egy kicsit? - kérdezte halkan az egyik részvényes.
- Nincs túl jó bőrben. Mintha lázas lenne.
- Szerinted kibírja a szavazásig? - kérdezte aggódva az egyik.
- Nagyon remélem, mert ha nem, akkor sokat bukom. Két nagy ellenzéki képviselői részvénycsomagot vettem.
- Én három ellenzéki képviselői részvényt adtam egy exkoalíciósért. Hátha az jobb áron megy el a költségvetési szavazás környékén.

Egy ballon kabátos férfi sétált a félhomályban a Margitszigeten. Kalapját mélyen a szemébe húzta. Baromi feltűnően kerülte a feltűnést. Mélyen a zsebébe süllyesztett kezével zavartan markolászta rezgésre állított mobiltelefonját. Hívást várt.
Mikor vibrálni kezdett a készülék, felvette és szótlanul hallgatta a másik fél utasításait. Mikor letette elindult a sziget vége felé. A Duna felett csak a köd úszott a sötétben. A fehérségből egy hang állította meg.

- Jó estét képviselő úr. Kérem, ne forduljon meg!
A honatya kérdések nélkül hagyta, hogy dirigáljanak neki. - Van egy ajánlatom az ön számára.
- Hallgatom.
- Ugye jól tudom, hogy pár éve volt egy kis nézeteltérése a sajtóval? - Valami fenyegető nyugalom volt a hangjában.
- Annak már harminc éve. És csak rám fogták, hogy korpásodik a hajam, pedig semmi valóság alapja nem volt a dolognak- válaszolt nyeglén.
- De az akkori cenzúrázott sajtó nem szellőztette meg ezt a végtelenül botrányszagú ügyet - vágott vissza az árny. A honatya hallgatással jelezte, hogy érti a dolgot. Ekkor megkapta a kegyelemdöfést.
- Látja azért van itt, mert van egy ajánlatom. Egy kis szívességért cserébe hallgatok erről a kényes ügyről a folyamatosan szaglászó firkászok előtt.
- Ez zsarolás! - csattant fel.
- Ez csupán baráti szívesség, mint említettem - mondta továbbra is kiegyensúlyozott halksággal a hang. - De tudja mit? Hogy lássa kivel van dolga... Mondjon egy összeget!
- Mit kér cserébe? - kérdezte a szenátor megadóan halkan, a fejét lehajtva.
- Na, látja! Tud maga ilyen is lenni! - mosolyogta el magát az árny.
- Talán van az a pénz, amiért korpásodhat az ember haja!