Egyszer volt. Hol nem volt. Az Óperenciás tengeren még innen, de az üveghegyen túl. Volt egyszer egy kis ország. Ennek az országnak nem volt királya. Ez egy olyan ország volt, ahol az emberek maguk választhatták meg, hogy ki képviselje őket a törvényhozásban.
Ezt hívják alkotmányos demokráciának.

Persze mivel nem gondolkodtak egyformán arról, hogy hogyan és merre kellene mennie az országnak, ezért gyakoriak voltak a viták az Országgyűlésben. Egy valamiben, azért mégis közös nevezőre jutottak. Csak az ország javát akarják. Ezért gyakran leültek a nagy házon kívül és megbeszélték, hogy miért az-az álláspontjuk egy kérdésben. Majd mikor megegyeztek akkor elbeszélgettek elvbarátaikat is, hogy talán az a helyes út, amit közösen találtak ki. Ez így ment sokáig. Az országban béke honolt. Az emberek dolgoztak.
Megvették a maguk javait. Gyermekeket neveltek és időseket ápoltak. Nem háborúztak senkivel. Ha valami hiányzott az állam kamrájából, azt igyekeztek kitermelni, vagy másik dologgal pótolni. Mivel nem volt sem olaja, sem gáza a kis országnak, ezért olyan eszközöket használtak az emberek, amelyeknek ezekre nem volt szüksége. A házakban az áramot napelemek szolgáltatták. Az ipar újrahasznosította a szemetet. Az autók száma minimális volt, mert nem státuszszimbólumként, hanem tárgyként kezelték az emberek. Ez a járművek árán is meglátszott. Ezek az autók is napelemmel és hidrogénnel mentek.

A kis ország megtermelt magának mindent. Feleslege nem volt, hiszen a gazdák és a többi termelő minden évben felmérte, hogy miből mennyire van szükség és csak annyit termelt.

Hiszen a felesleget akár a tengerbe is önthették volna. Az embereknek nem voltak nagy igényeik. Csak ami az emberi léthez szükséges. Mégis magas volt az életszínvonal és alacsony a munkanélküliség. A házak körül rend volt és tisztaság. Bűnözésnek nyoma sem volt, mert nem a tulajdon szerzés volt a legfontosabb az embereknek.
Emberként kezelték egymást.
Társakként.
Polgártársakként.
Nem tettek különbséget egymás között sem nem, vallás, vagy bőrszín szerint. Közösen építgették az országot.
És egyre jobban éltek.

Gyakran beszélgettek egymással a világ folyásáról. Így mindig találtak megoldást.

A vallás is megbeszélhető volt. Ki így hitt, ki úgy. Nem voltak egyházak az országban csak kis rendek. Azok pedig jótékonyságból tartották fent magukat. Nem róttak terhet az államra. Így voltak ezzel a politikai pártok is. A tagság tartotta el őket. Minél jobban dolgozott egy párt, annál többen akartak a tagjai sorában lenni. Egy párt munkája abban volt lemérhető, hogy mennyire volt kompromisszum képes. Ha képtelen volt közös nevezőt kialakítani egy kérdésben, akkor nem volt alkalmas arra, hogy a tagjai és az ország érdekét képviselje. Az emberek szerettek vitázni egymással, mert tanultak belőle. Tanultak egymástól.
Tanultak a mások hibáiból.
És szerettek tanulni.

A kis ország tudósai is gyakran beszélgettek egymással. Megmutatták egymásnak, hogy éppen hol tartanak egy kutatási folyamatban. Ötleteket és számításokat cseréltek. Segítették egymást és örültek a másik sikerének. A találmányokat pedig az ország javára fordították.

A művészek is összeültek rendszeresen. Megmutatták egymásnak az éppen elkészült műveiket és ihletet kaptak egymástól.

A gyerekek az iskolában segítették a gyengébb képességű társaikat. Időt szántak arra, hogy közösen oldják meg a problémáikat. A tanárok pedig nem a hatalom szavával, hanem a segítő hangján szóltak a nebulókhoz. Segítették, tanították, oktatták a fiatalokat. Nem kioktatták.

A kis országban az időseket megbecsülés övezte. Nem a koruk miatt, hanem az életük során a közös asztalra letett teljesítményük miatt. Hiszen a kor magában nem érdem, csak állapot. Az idősek szerettek összejárni, beszélgetni. Büszkén és türelemmel figyelték az ifjúságot, akik elődeik hibáikból okulva és a jó dolgokat megtartva vitték tovább az ország dolgait. Mosolyogva nézték a gyermekeket, akikben az értelem nyiladozása kérdéseikben mutatkozott meg.

Mert annak idején ők is kérdeztek. És ők is kaptak választ.

Ebben a kis országban egy édesanya a pocakjához beszél.
Becézi.
Magyaráz neki.
Kérdez tőle.

A magzat izeg-mozog.
Fülel.
Figyel.

Lehet, hogy így kezdődik minden.

Szerintem...