Egyszer majd, mikor úgy érzed, hogy ami épp
                         történik veled az már a múlt
                         mikor úgy érzed minden hiába volt
                         amit eddig ez ellen tettél

Egyszer majd, mikor úgy érzed, hogy minden itt van
                         amitől féltél, s mitől óvtad magad
                         mikor úgy érzed, hogy állt az idő körülötted
                         mégis fáradt vagy

Egyszer majd, mikor úgy érzed végleg belefáradtál a küzdelembe
                         feladod, de nincs senki aki harcolt volna ellened
                         mikor már csak saját magad vagy
                         és azt mondják rád: - Bolond!

Egyszer majd, mikor a múlt lesz a jelen, a régiek lesznek a
                         realisták és a reformerek a konzervatívak
                         mikor nem lesz már senki körülötted mert
                         elüldözöd mind ki szeret

Egyszer majd, mikor már senki nem akar megérteni, csak megnevelni
                         a maga képére s örömére
                         mikor majd, tiltakozol a saját tévedéseid
                         feltárása ellen

Egyszer majd, mikor keresed a helyed az új világban
                         amit már oly sokan felfedeztek
                         mikor rájössz, hogy csak porszem vagy
                         Parány, mint bárki

Egyszer majd, mikor megpróbálsz megérteni zokogni fogsz
                         mert fájni fog a tudás
                         mikor ezt a fájdalmat érzed tudni fogod
                         mit kellett volna tenned

…és akkor talán megértesz

Egyszer.

Majd.