Egy esős márciusi délelőtt egy nép a trikolor színeit viselte. Majd ezekért a színekért vérét folyatta. Összefogott a függetlenségért. A szabadságért. Magyarországért.
Most is erre lenne szükség.

Nincsenek hiteles vezetők. Tiszta lelkű és tekintetű emberek. Csak ezek a kappanhájas politikusok vannak, akik a saját zsebüket tömik. Nincs egy Petőfink. Nincsenek hőseink.

Nincsenek egy zászló alatt az ifjak. Hol vagytok, mikor szükség lenne az erős - zászlót a magasba emelő - kezetekre? Mindenki csak a száját tépi, de ha a saját életéről van szó, akkor nem cselekszik. Tettek helyett rombolnának, mert nem mutat nekik példát senki. Nem mondják meg nekik, hogy melyik téglát melyikre tegyék. Érthető tehetetlenségüket ostobán rombolással vezetik le, mint a sarokba szorított állat.

 

Pedig most kell az egység. A közös hang és út. Most mikor baj van! Bajban van szeretett hazánk! Bajban vannak testvéreink és barátaink. És ez még csupán a kezdet, mert a java csak most jön. Tudják ezt már rég, művelt főink. Tudják azt is, hogy ők magukban nem tudnak gyógyírt a kórra. Nincs zsebükben a bölcsek köve. Az nálatok van! Ők csupán eszközei egymásnak. Bábok. Az igazi irányítás nem náluk van! Ha náluk lenne, akkor nem lenne ekkora vészár.

 

Nem az a kérdés ki a baj oka. Ez nem személyfüggő. Bárki ült volna ott a bársonyszékben, ugyanez lenne. Mondjanak bármit is egymásra. Csak mi, együtt tudjuk megoldani a helyzetet. Nem az a kérdés ki irányítja a csatát. Hanem az, hogy van-e erőnk félretenni sérelmeinket és tudjuk-e egy emberként követni. Nem az a kérdés, hogy mi volt. Hanem, hogy van-e merszünk szembenézni a nehéznek ígérkező jövőnkkel.

Romokban a nemzeti önbecsülésünk és lejáratva a jelképeink. Mindenféle szél fújta már rongyossá azt a szép zászlót. Ilyen irányból és olyanból is. A szavak elszálltak. Mi pedig itt maradtunk átverve. Mindenki ígér, de mikor tenni kellene, akkor csak a saját bőrét menti.

 

Az öreg trikolor rongyosan és fakón is szép. A zászlótartó véres kezének nyoma ott pihen a magyar történelem többi mártírjáé mellett. Sok szélhámos is megragadta már pillanatnyi célja érdekében. Diktátorok és képmutatók is próbálták bemocskolni, akiknek már nevére sem emlékszik ez a büszke nemzet.

 

És most…
Most csak rajtunk múlik, hogy képesek vagyunk-e kezünkbe venni azt a szálkás rudat és felváltva vinni az utat mutatva.

 

Szerintem…