Mondja és mondja. Feltartóztathatatlanul. Nem hagy időt arra, hogy felfogjam a szavai mögötti valódi tartalmat. Rám ragadt és nem ereszt. Igazi hittérítő, aki arról igyekszik meggyőzni, hogy nekem nem jó a mostani életem. Nincsen jövőm, ha nincsen hitem. Hitem benne. Hitem bennük. Abban, amit ők akarnak. Mert higgyem el, ők szeretnek, és csak jót akarnak nekem.
Bár ennek ellent mondani látszik, hogy a kérdéseimet meg sem hallja.

 

Most tényleg elsietek, mikor ők szeretnének engem meggyőzni? Mi lehet ennél fontosabb? Hiszen csak ők tudják igazán, hogy nekem mi a jó. És ők a jó nekem! Közbiztonságot hoznak és nemzeti jólétet. Majd ők megmutatják ennek a kulturálisan sorvadó Európának, hogy milyen a magyar virtus és ismét a magyarok nyilaitól retteg majd az Unió! Az összes tagállam úgy fog táncolni, ahogy ők fütyülnek. Mit nekik Kárpátok, határok és törvények. Magyarország a magyaroké! Azt pedig, hogy ki a magyar, azt csakis ők mondják meg.

Még mindig sietek? Akkor én bizonyára nem vagyok igaz magyar. És aki nem magyar, az nem ember. Aki nem ember, annak nincsen lelke sem. Tehát nem gyilkosság, ha az emberek állatként pusztítják el őket! Na, nem kell megijedni! Nem most. Majd ha eljön az ideje.
Tényleg sietek?

 

Magyarországon az emberek az éhhalál szélén vannak! Ugye ezt nem vitatom? Hiszen rajtam is meglátszanak az elmúlt válságba sodró évek. Ezért kérik, hogy támogassam a kampányukat. Miből, ha kajára sincs? Ugyan már? Demagógia. Csak nem sajnálja azt a pár forintot egy nemesebb eszmének a támogatására egy igaz magyartól? Bizonyítsa már be, hogy maga is magyar ember! Most még lehet! Most még engedjük. Min gondolkodik ennyit? Nem akarom sürgetni, de tudja kitűnő az arcmemóriánk. Miért mondom ezt? Nem is tudom, de ne csodálkozzon majd, ha egyszer hajnalban csendőrök dörömbölnek az ajtaján.
Mit ijedezik? Csak parlagfüvet irtani mennek.

 

Tehát kedves Parlagfű barátom…
Lássa be, hogy nincs más erő, amely képes lenne ennyire gyökeresen megváltoztatni az életét! Belátja? Akkor adjon már párezer forintot vagy legalább a nevét és a címét írja ide a listára! Tudja! Csak a rend kedvéért. Hogy tudjuk kinek legyünk egyszer majd hálásak. Ne oda! Az egy másik névsor. Ha lehet, a barátaiét is írja le! Ez puszta formalitás, csak hogy lássuk kizárólag igaz magyarokkal tartja-e a kapcsolatot.
Így ni! Látja? Nem is olyan nehéz ez!
Köszönjük az együttműködést és szebb jövőt!

 

Itthon már volt időm átgondolni, hogy mi is történt velem, de akkor már késő volt.
Vagy mégsem?

 

Szerintem…