Szívélyes üdvözlettel: Morvai Krisztina

Csak azért nem idézem a népvezérasszony teljes levelét, mert még jogdíjat követelne vagy beperelne nagynyilvánosság előtt elkövetett levéltitoksértésért. Mellesleg mivel a neten követte el ezt a cenzúrázatlan és igazi belsőjét leplezetlen mutató megnyilatkozását, ezért annak közkinccsé tétele talán nem tartozik a felségárulás kategóriájába.

Írt egy levelet.
Olyat mi lényege.
Amiben visszaveszik a magukfajtáktól az ő hazájukat.

De kik azok a magukfajták?

Gondolom, azok, akik nem akarják, hogy a médiát cenzorok lepjék el vagy médiumokat betiltsanak. Akik nem akarják, hogy nemzeti ünnepeink a rombolásról és a gyűlölet szításáról szóljanak. Akik teret engednének a befogadás, elfogadás és tisztelet eszményének. Akik nem tartják magukat többnek és kevesebbnek sem más embereknél. Akik még bíznak a szeretet, a hit erejében és mások hitét is képesek szeretni. Akik elég felnőttek, hogy ne engedjenek a csordaszellemnek, és képesek emberek maradni akkor is ha már mindenkiből előtört az állat.

Nekik magukfajta vagyok és ezt büszkén vállalom, mert így nevelt az élet, a népem, a szeretteim. Erre szólít a hazám, ahol felnőttem és megtanultam becsülni honfitársaimat. Akkor is, ha nem volt egyforma a bőrszínünk, a politikai nézetünk vagy a vallásunk. Akkor is magyar voltam, amikor a világban járva számon kérték rajtam, hogy miért engedem, hogy a kirekesztők és gyűlöletből táplálkozók ellepjék hazám közéletét.

Nekik magukfajta vagyok, és nem engedem, hogy megfélemlíteni akarjanak olyanok, akik csak csoportosan és vezényszóra hangosak. Akik nem látnak át a hazugság falán, amit demagógiából emeltek eléjük képmutató szélhámosok. Akiket elvakít az ellenségkeresés eszméje és jelszavai.

Magyarország a magyaroké! És a sok velünk együtt élő nációé. Az identitását mindenki maga választja meg. De a haza egy. A tiéd és mindenkié, aki képes élni és halni érte.
Európa pedig a miénk is!
Hát ne akarjon leszakítani a kebléről senki!

Szerintem...