Egyik este a fiammal beszélgetve szóba kerültek a filmek címei. Hogy mekkora félrefordítások és idióta szájbarágások jellemzik a magyarított filmcímeket. A pontos okát nem tudom ennek a jelenségnek. Csak sejtem. Bizonyára van a magyar stábban valaki, aki azért kapja a fizetését, hogy lefordítsa az idegen nyelvű alkotás egyik legfontosabb elemét: a film címét.
Hangsúlyozom, lefordítsa! Nem, átírja!

 

Ő talán valami főnök féle lehet a magyar stábban, aki ugyan tudja, hogy az eredeti úgy jó, ahogy van, de ha nem vállalná fel az átkeresztelés nemesen fárasztó nyűgét, akkor nem érezhetné, hogy alkotója volt a már elkészült műnek. Nem henceghetne egy lepukkant éjszakai bárban az ismerőseinek, hogy ő adott nevet ennek a nélküle oly tökéletlen gyermeknek. A megrendelők többsége meg úgysem érti. Ezért hát „alkotnak”.
Így lesznek a frappáns és mások által már jól kitalált alkotásokból bugyuta marhaságok. Úgy magyar módra.

 

Nekik köszönhetjük, hogy a „Management” című film átkereszteltetett „ A lekoptathatatlan” ötletes és kifejező nézőcsalogatóvá. Vagy a „Last Chance Harvey”, ami egyszerűen Harvey utolsó sansza valahogy a „Szerelem második látásra” címet kapta. De ne hagyjuk ki a „Finding Neverland”, csodás átköltését se „Én, Pán Péter”-re.
Hosszú a sor, de nem akarom ragozni.

 

Játsszunk!
Adjunk új magyar címet magyar filmeknek és könyveknek!

Persze szigorúan a mai piac követelményeinek megfelelően.

 

Mutatok egy-két példát.

 

Honfoglalás – Árpád merengése

 

Csapd le csacsi! – Komcsik a föld alatt

 

A hídember – Mielőtt átsuhan a golyó

 

Dögkeselyű – Taxisrablás

 

 

Remélem, jól szórakozunk!

Szerintem…