Tizenkét éves. Fiú. Állítása szerint román állampolgár. Ügyes mozgású. Jól öltözött. Hivatásos bűnöző. Hivatásos, hiszen abból él, hogy bűncselekményeket követ el. Itt él köztünk. Nem is rosszul. Ha nyelveket beszélne, már nem lenne Budapesten, de nem beszél.

A banda tagjai tizenéves fiatalok. Mind idősebb a fiúnál. Ő úgy irányítja őket, mint jó hadvezér a seregét. Azok pedig teljesítik a parancsokat. Legyen az rablás, lopás vagy verés. Senkitől sem fél. Hadúrnak képzeli magát. Talán az is. A rendőrök beviszik és kiengedik. Az intézetből megszökik és újra fosztogat. A fiad zenelejátszóját. A lányod telefonját. A biciklidet.

A közeli kocsmában játszik a gépen. Ezreket veszít. Cigaretta a szájában. Sör a kezében. A kocsmáros jól ismeri. Tegeződnek. A banda szép lassan összeáll. Elindulnak a nyüzsgő aluljáró felé. A téren a hajléktalanokat molesztálják. A pici kezek észrevétlen dolgoznak, de csak egy doboz rossz cigaretta a zsákmány. A legkisebb megy legelöl. Felméri a terepet és a fejével int, hogy mi az irány. Gátlástalanul fosztogatják az időseket és a gyerekeket. Üvöltve követelik maguknak a másét. Senki sem szól rájuk. A meglepetéstől fel sem ocsúdott áldozatok pedig csak néznek. Ők pedig eltűnnek a lépcsőn.

A rendőrök mindent látnak a térfigyelő kamerákon keresztül. Gyorsan kiérnek. Tudják kit és hol kell keresniük. A fiúk már a Keletinél túladtak a szajrén. Nincs bizonyíték. Magabiztosan sétálnak vissza a Blaha felé a Rákóczi úton. Egy rendőrautó áll meg mellettük. Nem zavartatják magukat. Hangosan nevetve mennek tovább. Az öt kiskorú. Két rendőrrel szemben.

A kocsmában újra kattog a játékgép. 
Az asztalon sör és cigaretta, mert nehéz a mai világban kamasznak lenni.

Szerintem...