Ez a kérdés nem korai, hiszen a miniszterelnök bejelentette, hogy ha nem szavazza meg az országgyűlés az adómódosítási terveit, akkor lemond kormányfői megbízatásáról.
A liberálisok pedig bejelentették, hogy nem szavaznak a szocialistákkal.
Sakk-matt?
Lépéskényszerbe kommunikálta önmagát a miniszterelnök. A helyzet az, hogy tarthatatlanná vált Gyurcsány Ferenc személye a kormányfői székben. Köszönhető ez a rossz intézkedéseknek és azok még rosszabb kommunikációjának. Évek alatt sem sikerült elhitetni az állampolgárok többségével, hogy jó az irány. Az ellenzék pedig ráerősített az emberek bizalmatlanságára. Okosak voltak. Hagyták, hogy előbb a koalíciós partnerek essenek egymásnak, majd a pártok belül is szakadjanak. A kormány oldal szétzilálta önmagát. Az ellenzék pedig ölbe tett kézzel mosolyogva nézte a politikai ámokfutást.
A nyár végére a helyzet annyira tarthatatlanná vált, hogy Gyurcsány kitalálta azt a stratégiát, amivel a Szabad Demokratákra verheti a távozását. Így talán megmentheti a saját és a párttársai mélyrepülő népszerűségét. Persze a liberálisok nem szívesen üttetik agyon magukat volt koalíciós társukkal, de sok választásuk nincs. Ha ők buknak, bukjon Gyurcsány is. Utánuk az özönvíz. Az előrehozott választások végleg elsöpörnék az SzDSz-t. Viszont nem szeretnék elveszíteni a párttagságuk gyengülő bizalmát sem. Mindegy melyiket választják. Nekik ennyi volt a játék a magyar politikai sakktáblán. Csak az nem mindegy, hogy magukkal rántják vagy sem a szocikat.
Gyurcsány már nem tartható. Ezt valószínűleg maga is belátta. Vele nem nyerhetnek választást a szocialisták. Erős a nyomás rajta. Kimenekültek mögüle a nagybefektetők. Az Unió is sandán néz a Magyarországon folyó gazdaságpolitikai eseményekre. Az energiahordozókat forgalmazó cégek sem érzik magukat biztonságban, egy olyan országban, ahol annyira labilis a rendszer, hogy bármikor megbukhat a kormány és a helyére egy olyan kerülhet, amelyik a hatalom szavával akar majd beleszólni az árstratégiájukba.
Gyurcsány magára maradt maroknyi bólogatójánosával. A párt, lassan de biztosan kifarolt mögüle. Persze ezt nem szabad leírni, mert ezzel a FIDESZ malmára hajtjuk a vizet. Attól még így van. A lehetséges megoldás az, ha lemond, és a helyére ülteti Bajnai Gordont. Ő maga pedig elvonul a pártelnöki teendőket ellátni. Ráférne az MSzP-re egy alapos átszervezés és fiatalítás, mert így semmi esélye a választásokon.
Persze szóba jött még Szili Katalin és Kis Péter neve is. Szilit annak idején alaposan megvezette a Gyurcsány-Hiller duó. Beígérték neki a köztársasági elnöki posztot, ha visszalép Fletó javára, majd az egész megvétózását rákenték a Szadeszra. Most valami hasonló készül csak vezéráldozattal. Szili nehezen viselte, hogy sajátjai árulták el. De az elefánt nem felejt. Ha lehet az USA-nak fekete elnökjelöltje, akkor lehet Magyarországnak női miniszterelnöke is.
Kis Péter a legnagyobb munkabírású politikus az MSzP-ben. Ezt mindenki elismeri. Ő viszi a vállán a fél kormányt – mondják róla. Mint Bandi ló az állatfarmon. De valahogy nem igazán politikushoz méltóak a megjelenései. Nem tud olyan szívet melengetően beszélni, mint a többi jelölt és nem biztos, hogy felül tudna keveredni egy vitában az ellenzék vezérével.
Bajnai Gordon a párt Gyurcsányistáinak reménysége. Fletó őt találta ki utódjának. Építgette, terelgette, de valahogy sosem ölelte nyilvánosan a keblére. Nem igazán voltak olyan megnyilvánulásai, amire emlékeznének az emberek. Ez persze még előny is lehet. Munkáját keményen és jól végzi. Lassan, de biztosan tör előre. Rá is érdemes lesz odafigyelni.
Gráf József nevét is rebesgették. Ő egy olyan kompromisszum lenne, amit a Szili Katalin támogatói és Gyurcsány Ferencéi is el tudnának fogadni. Miniszterként bebizonyította rátermettségét. Szót ért a sajtóval és közérthetően fogalmaz. Szeretik az emberek. Hozná a vidéket. Az pedig az ország kilenctizede. Megfontolandó lépés lenne.
De mi lesz azokkal a hívekkel, akik lépten-nyomon csókolgatják a miniszterelnök lába nyomát? Akik nem képesek másban és másért gondolkodni. Akik folyamatosan keresik vele a kapcsolatot, hogy ettől többnek érezhessék magukat a többieknél. Akik abban az illúzióban ringatják magukat, hogy lesi minden szavukat és persze csak is az ő tanácsaikat fogadja meg. Akik levelekkel és telefonokkal bombázzák a közvetlen munkatársait és családtagjait, hogy fontosnak és hozzá közelinek érezhessék magukat.
Velük mi lesz, ha a kultuszuk tárgya visszavonul?
Keresnek egy másikat?
Mi van, ha annak a másiknak nem lesz ennyi türelme, hogy elviselje a rajongók zaklatását és világmegváltó ötleteit?
Kinek jelentgetik fel akkor egymást a hívek, hogy magukra irányítsák az elfoglalt politikus figyelmét?
Mi lesz velük, ha pont az lesz az utód, akit eddig fennhangon gyaláztak?
Tudathasadás?
Akkor az új munkatársakat kezdik majd mindenféle szervezet és csoportulás nevében behálózni?
Mi lesz a Gyurcsány-bloggal?
Mi lesz a sok okoskodó és csak ennek élő hozzászólóval, akik ezen a virtuális audencián úgy függnek, mint narkós a szeren?
Mi lesz, ha már nem fújnak rendszeresen illúzió levegőt, ebbe az önámításra alapozó kommunikációs lyukas lufiba?
Talán megszabadul a sok felesleges tehertől és végre megtanul szárnyalni.
Szerintem...
Utolsó kommentek