Az Egyesült Államokban rendszeresen kötnek egyesek látszat házasságokat, hogy a házaspár nem USA állampolgár tagja munkavállalási engedélyhez jusson.
Persze a mi kis országunkban, ez is fordítva működik.

" A házasság kikötő a viharban, de gyakrabban vihar a kikötőben."
/ Antoine Petit-Senn /

Ezerkilencszázkilencvennégyben a szocialisták úgy nyerték meg a parlamenti választásokat, hogy esélyt sem hagytak a kis pártoknak a kormánykerék közelébe kerülésre. A Szabad Demokraták viszont nagyon kormányozni szerettek volna. Hiszen az egész rendszerváltást az ő soraikat erősítő gondolkodók ötlötték ki. Antikommunista kirohanásaik nem mindig voltak szimpatikusak az akkori szocialista pártvezetőknek, de igazán nagy konfliktusaik sosem voltak.

Állítólag a Világbank fenyegette meg Hornékat, hogy ha nem kötnek a Szadesszel koalíciót, akkor Magyarország olyan szorongatást kap arról a tájékról, hogy képtelen lesz az abszolút többséget szerzett párt egymagában elvezetni. Horn beadta a derekát. Az SZDSZ kivette a részét a kormányzásból, de közben - már ekkor - zsugorodni kezdett. Azok a hívei, akik a radikalizmusáért és szókimondásáért szerették a liberális politikát, most nem értették, hogy miért paktáltak le a legnagyobb és legtöbbet szapult ellenféllel. Elhagyták az árulónak kikiáltott pártjukat. A FIDESZ pedig finom eleganciával megszólítva őket, elnyerte a szavazataikat.

Az SZDSZ-t elhagyták a nagyágyúk. Csalódtak, kiábrándultak, nem az ő elképzeléseik útján haladtak a dolgok. Elmentek és a partvonalról kiabáltak és kiabálnak ma is.

Ma. Amikor olyan picikévé olvadt a Liberális Párt, hogy szinte mérhetetlen. Köszönhető ez a - nem kicsit - pökhendi érzéketlenségüknek. A rossz szájízzel magyarázkodó politikusaiknak. A háttérben zajló fenyegetőzéseknek és zsarolásoknak. A mérleg nyelve nem középen állt. Már nem az arany középutat, hanem inkább a legrövidebb utat keresték.

Kuncze távozása már a vég kezdete volt. Olyan ember szállt ki a rendszerből, aki egymaga volt az SZDSZ lelkiismerete és szarkasztikus humora. Ő volt a párt fenegyereke. Kicsit vonakodva, de átadta a stafétát a fiataloknak. Megfáradt. Pihenni akart. Mondta ő. A fiatalok viszont annyira magabiztosan csinálták az ostobaságaikat, hogy az már ijesztő volt minden idősebb és a politikában kicsit is rutinosabban járkáló, gondolkodó polgár számára.

Mondták a tutit. Tévedhetetlenül kiabálták a választ a fel sem tett kérdésekre. Átgondolatlanul szurkálták a szocialistákat. Olyan plakátokkal árasztották el a várost a népszavazási kampányban, amivel végképp kihúzták a gyufát. Arra szólították fel a szocialistákat, hogy szavazzanak nemmel a szocializmusra. Ezt a békát már nem nyelte le a nagyobbik koalíciós partner. Jött a Horn Gábor féle balhé és az elnökválasztási csalás. Gyurcsány megelégelte a dolgot.

Lehet, hogy csak a népszerűségi index mélyrepülése volt a háttérben? A szocialisták követelték a vezetőiktől, hogy vizsgálják meg, hogy kell nekik a potyautas vagy nélküle könnyebb. Nem viselték tovább a koalíciós partner zsarnoki viselkedését. Ahogy ők fogalmaztak, hogy a farka csóválja a kutyát. Egyre többen kiábrándultak a pártjukból az MSZP és Gyurcsány tehetetlensége miatt.

A Szadesz-ben úgy döntöttek, hogy újra a radikálisabb hangot ütik meg, hátha visszacsábíthatják a régi húzóneveiket és azok támogatóit. Azokat, akik az ős-SZDSZ támogatói voltak. Persze erősen megkritizálva a szocialistákat vágtak bele az konstruktív ellenzéki szerepbe. Sértődött menyasszonyként, de óvatos hangnemben szapulták egykori társukat.

Ha jól átgondolom, akkor ezzel a válással mindkét párt nyerhetne, ha nem kellene közben egy országot is kormányozni. Azt pedig nagyon nehéz kisebbségben. Ezért a háttérben mégiscsak fogják egymás kezét a liberálisok és a szocialisták. Csak a kormányban történt meg a nagy szakítás. Bár ott sem igazán, ha jobban belenézünk a lapokba. Olyan emberek lettek kinevezve, akik egy szeptemberi új koalíciónál beáldozhatóak vagy eleve a liberálisok emberei. Az önkormányzatokban és a zsíros igazgatótanácsi helyeken nem történt szakítás. Ott minden maradt a régiben. Szavazni pedig mostanában nem fognak olyan kérdésről az Országgyűlésben, amiben pálcát kellene törniük egymás felett. Szeptemberig biztos nem. Addig pedig annyi minden történhet.

Szerintem...