Folyamatosan halljuk, hogy zéró toleranciát hirdetnek itt meg ott. Ezért meg azért. Üdvözlöm a dolgot, de kérem az illetékeseket, hogy ezt terjesszék ki önnön magukra és a politikai elitre is. Ha a hatalom gyakorlói vétenek, akkor őket is azonnal és súlyosan vonják felelősségre! Ne engedjék őket sunyítva meglapulni a bársonyszékükben!
Hibáztál? Loptál? Csaltál?
Szevasz! Ennyi!
Nem pedig egy héten belül kétszer is megbukni és ennek ellenére is pozícióban maradni.
A politikai idény kezdetének startpisztoly durranása a pártelnökök hosszú és a közember számára szinte csak egy-egy jelszavában érthető évértékelése. Ezt a mára már hagyománnyá vált médiaeseményt úgy kezeli a sajtó, mintha bármi is múlna rajta. Magam is meghallgattam párat az évek során, de semmit nem változott tőle az életem. Leszámítva talán azt a keserédes ízt, amikor rádöbbenek, hogy már megint csak szavakkal dobálóztak az urak. Ráadásul csak egymásra dobálják a sarat és nem értünk gondolkodnak közösen. Az embereknek elege van a messiás önjelöltekből. Nem hisznek már senkinek. Sőt, megkockáztatom, hogy a médiát leszámítva már nem is érdekel senkit az a cirkusz. A politika mára már nem úri huncutság, hanem szitokszó. A politikus pedig a közpénzeket büntetlenül elherdáló tolvaj szinonimája lett.
Ifjú fiúkoromban azt hittem, hogy a képviselő - nevéhez méltóan - engem is képvisel az önkormányzatban vagy az országgyűlésben. Mostanra azt nem értem, hogy ezt hogyan tudja megtenni, ha négyévente csak egyszer hajlandó szóba állni velem. Akkor is csak a fél-cédulámat és az X-emet akarja.
Bocsánat képviselő úr, de én ezt másképp gondolom és nem így tenném.
És? Kit érdekel? Első a párt és a frakciófegyelem!
Bocsánat képviselő úr, de én ezt másképp gondolom és nem így tenném.
És? Kit érdekel? Első a párt és a frakciófegyelem!
Elvtársak! Szavazzuk meg! Kösz…
Többek közt ezért támogatom az országgyűlés létszámának csökkentését. Ez az országház nem egy ilyen aprócskára összement ország országgyűlésének lett kitalálva. Ennél egy csöppet nagyobb volt. Kellett is a hely. Most elég lenne ennek a harmada is. Mondjuk az egyszerűség kedvéért száz egyéni képviselő. Nem párt színekben, hanem függetlenként. A pártok és a civilszervezetek pedig mehetnének vitázni a bizottságokba. Ott legyen pártfegyelem ne a demokrácia templomában. A száz képviselő meghallgatja a bizottságok véleményét és ezek mérlegelése után önállóan dönt. Nem a karmester kézintésén múlik a törvény, hanem a képviselő józaneszén és a munkatársai felkészültségén. A pártok eközben méltó helyükön vitázhatnának és dobálózhatnának. Az országgyűlés pedig visszanyerhetné a neki kijáró tiszteletet és tekintélyt.
Persze ennek az ellenkezőjét javasolta a szocialista pártelnök. Na, nem a létszámcsökkentést illetően. Egy választást szeretne. Ismerős a kifejezés? Talán nem véletlen. Nem személyre szavaznánk, hanem pártokra. Érted nem? Egy arctalan és megfoghatatlan valamire. Nem olyanra, aki kimegy a piacra és beszélget velük az utcán. Aki köztük él és értük dolgozik. Aki nem fél az ellenvéleménytől, és ha kell, kiáll a maga és az általa képviselt közösség igazáért. Nem! Olyat, akin csak négyévente verheted el a port a szavazófülkében. Akinek nem tehetsz fel kérdéseket és nem kaphatsz használható válaszokat. Majd a mindenkori pártvezetés eldönti, hogy ki éppen képviseljen téged. Végül is te hülye vagy! Honnan is tudnád mi a jó neked. Majd a párt eldönti helyetted azt is. És így még annyi esélyed sem marad a véleményed hallatására és képviseletére, mint eddig volt. Majd a pártvezetés eldönti, hogyan szavazzanak rólad egységesen a "képviselők". Azok pedig a pártutasításnak megfelelően szavazógépként egy emberként nyomják majd a gombot, mert ha nem, akkor jön a listán a sorban utánuk következő. Ennyi. Demokratikuscentralizmus. Azaz fából vaskarika. Mintha már ezt is hallottam volna valahol.
Magunk között szólva… Most is ez van!
Csak most még lehetne másképp is.
Most ha valakinek más a véleménye a frakciójáétól azt megregulázzák. Pénzbüntetés. Bizottsági hely elvétele. Miazmás. A zsebére megy a játék. A legkönnyebb a megélhetési politikust befolyásolni. Ilyen volt Zuschlag is. Egy röhejes figura, aki anno a pártszékházba hordta be és árulta a gyárból kilopott márkás farmer nadrágokat. Aztán egy karrierista segítségével kitalálták, hogy újraélesztik a BIT alternatívájának az Ifjú Szocialisták Mozgalmat. Osztd meg és uralkodj! Összeszedték a baráti körüket majd valós és valótlan adatokkal töltötték fel a szervezetet. Erre hivatkozva követeltek maguknak befutóhelyet az MSZP országos listáján. Bejutottak. Mint legifjabb ő mondta az esküt. Ezután, úgy közlekedett, hogy a magasan hordott orrától még a kifeszített piros szőnyegben is képes volt megbotlani. Úgy viselkedett, mintha ő fújná a Passat szelet. És akkor még finom voltam. Ha valaki ezt szóvá tette azt kicsinyesen megbosszulta. Képes volt kritikusait és vélt riválisait még a munkahelyükről is kirúgatni csak azért, hogy tönkre tegye őket. Olyan pofátlanul és ostobán élt vissza a hatalmával, hogy az ellenzék úgy döntött ő lesz az, akit felhasznál céljaira. Beetették, hogy egy jelképes protekcióért cserében szemet hunynak, és nem érheti baj. Csinálja nyugodt szívvel a piszkos ügyeit. Ő pedig a lebukástól egy pillanatra sem tartva, tette mi lényege. Az ellenzék pedig kivárt. Várta, hogy a csali az ő térfelükre vonzza a többi pénzéhes, de még bátortalan ostobát is.
A stratégia bevált. Hiszen „a hülyeség pártsemleges”.
Jöttek is szépen piti csalók és buknak is sorban.
Jöttek is szépen piti csalók és buknak is sorban.
Viszont itt van a legnagyobb különbség a két nagy párt között. Ha egy FIDESZ katona bajba kerül, mert elveszítette a munkahelyét vagy szorul körülötte a jogi hurok, akkor a párt többi tagja mindent megmozgat, hogy segítsen neki. Ha kell, még pénzt is adnak neki, hogy eltarthassa a családját. Ha kéri ügyvédet és erkölcsi támogatást is kap, mert bajban ismerszik meg az igazbarát. Ezért cserébe a leghűségesebb hívei lesznek a pártnak.
A szocik? Néha még a látszatra sem adnak. A földön fekvőbe még kettőt bele is rúgnak.
Lásd Hunvald György esetét!
Lásd Hunvald György esetét!
Nem tudom, mi van az erzsébetvárosi ingatlanügyek mögött. Nem tudom, csak sejtem. Állítólag egy kinevezett tisztviselőt - aki a lakásmaffiával is kapcsolatban állt és üzlettársa volt a kerületi ellenzék vezéralakjának - bekasztliztak, mert két év alatt sem találtak terhelő bizonyítékot a népszerű polgármester ellen és kellett egy terhelő vallomás, hogy besározzák a nevét. A nem picit saras lakás-maffiózó részletes beismerő vallomást tett, de az ügyészségnek ez nem volt elég, mivel nekik nagyobb halakra volt halászati engedélyük. Vádalkut kötöttek a gyanúsítottal, hogy elengedik, ha magasabbra is keni azt, amiben ő már nyakig van. Megtette. Ezért cserében kiengedték és most ott folytatja a cselszövést, ahol korábban elejtette a szálat. A megvádolt polgármester kezében a független szakértői anyagokkal – amikkel egy pártpolitikától független jogállamban képes lenne tisztázni magát - önként bemegy az ügyészségre. Ott tartják. A másnapi önkormányzati ülésen - távolétében is - feketén-fehéren bebizonyosodik a szakértői anyagokból, hogy nincs ügy. Olyannyira nincs, hogy még az ülésterembe tolongó sajtó sem foglalkozik a dologgal. Valahogy nem jut el az emberekig, hogy csak politikai játszma az egész.
A szocialista párt viszont hozta a formáját. Még bilincs sem volt a polgármester kezén, amikor a szocik fővárosi vezetője a gyanúsítást is megelőzve kitagadta harcostársát a párt soraiból, mert kellett a széke a közgyűlésben és a parlamentben. Könyörgöm! A mindenkori vádlottat nem illeti meg az ártatlanság vélelme? Az eszébe sem jutott az elvtársnak, hogy a polgármester pártagságról való lemondása felérne egy beismerő vallomással. Ennyire rövidlátóak és önzőek a pártpolitikusok.
Arra azért kíváncsi leszek, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy mégis csak ártatlan a képviselő.
Akkor mit tesz a pártvezetés?
Ez a legnagyobb különbség a két párt között. Másban - mondhatni - az egyik tizenkilenc a másik eb. Egyiknek sincs ideológiája csak hatalom és pénzvágya. Ennek ékes bizonyítéka, hogy mindkettő elvtelen gyűjtőpárt lett. A személyi kultusz egyre erősebben működik a demokráciával szemben a vezetésben és tagság körében is. Nem viselik a más véleményt és a jobbító szándékú kritikát. A másik párttal képtelenek még közösen gondolkodni is. Pláne nem dolgozni. Még most is, amikor ránk szakadt a gazdasági égbolt csak egymásra mutogatnak.
Emberek! Így nem lehet! Többek közt ez is fokozza a nemzet egyre csak mélyülő morális és anyagi válságát.
A másik a hatalmi képmutatás.
Egy bizonyos területért felelős államtitkár mosolyogva jelentette be, hogy az általa kitalált és legbiztonságosabbnak kikiáltott rendszere, aminek olyan magas a tűzfala, hogy nem látni a tetejét alapjaiban remeg. Csorognak az adatok a repedéseken. Nem kicsit. Nagyon. Elhibázott kivitelezés és vezetői hozzá nem értés eredményeként összeomlás szélén az eddig több milliárdot felemésztő projekt. Ki a felelős? Mindenki más! Az ellenzék, a portás és a Kossuth téri metróállomás wc-s nénije. De ő nem. Végül is mi köze neki az általa közvetlenül felügyelt dologhoz? Mondjon le valaki más! De ő nem fog! Miből tartaná el a mára már nyájjá dagadt klientúráját? Mert azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy több milliárdba kerül egy honlap? Hogy akkora apparátus kell mögé, mint két napilap teljes szerkesztősége? Ebben több milliárdban már benne van egy-két nem állami, hanem párt adathalász oldal működtetési költsége is. És ez már nem csak adatlopás!
De ha megválasztott vezetőinknek büntetlenül lehet lopni, csalni, hazudni, akkor az egyszerű polgár mindenféle lelkifurdalás nélkül teszi majd ugyanezt. Egy olyan rendőrség nem tud rendet tartani, amelyiknek tagjai maguk sem tartják be a szabályokat. Legyenek azok a legkisebbek is.
Milyen alapon mer számon kérni bármit is rajtam egy olyan hatalom, amelyik magát törvények felettinek tekinti? Ennyi állampolgári öntudatom talán még nekem is lehet.
Ne hazudja le az égről az adóját az, akiről köztudott, hogy mekkora vagyonnal rendelkezik! Szeretnék én is szegény rokon lenni abban a családban, ahol naponta százezreket költenek a családtagokra. Mutassák meg, hogy mi a követendő! Mutasson példát a miniszterelnök, a képviselő, a polgármester és a mezei rendőrjárőr is.
Járjon, elöl a jó példával!
Itthon én is bevezettem a zéró toleranciát. De én magammal szemben.
Remélem ez a jó példa is ragadós lesz.
Szerintem...
Utolsó kommentek