A parlament piros szőnyegbe csomagolt lépcsőin a főpolgármester baktat. Hóna alatt egy vékony dosszié. Nagyon vékony. Mondhatni jelképes. Alig van benne valami. A BKV hiányának kezelése, a négyes metró folytatása, az elkerülő körgyűrű és a város dugóterve.

 

A feltűnően magas politikus tanácstalanul áll a kupolában. A koronaőr - látva, hogy azt sem tudja hol van - a szemével próbálja mutatni neki az utat. Hiába. Demszky nem érti a jeleket. Arcán Butthead mosolyával, kezében fényképezőgépével még tesz egy kört, majd megszólítja a vigyázzban álló díszőrt. De az nem válaszol. Nem teheti, de ezt Demszky nem tudja. Bökdösni kezdi, hogy nem szobor-e. Ekkor egy kopogós szandálban megérkezik a csinos felmentő sereg.

 

Kézen ragadja a főpolgármestert és elindul vele a történelmi folyosókon. Demszky fényképezget. Vakuzik és vigyorog, mint egy jóllakott napközis.

 

Bajnai irodája előtt álló kormányőr kinyitja a nagy ajtót a vendég előtt. A titkárságvezető üdvözli majd halkan kopogva, benyit a főnökéhez. Rövid szóváltást követve kitárja az ajtót a vendég előtt.

A miniszterelnök asztalától ellépve kínálja hellyel és itallal. De Demszky nem kér semmit.

Illetve dehogynem.

- Miniszterelnök úr! Nem kertelek! Kell még... Egy... Kettő... Százmilliárd!

 

- Főpolgármester úr! Én sem kertelek! Nincs!

Demszky mégis leült a puha fotelba.

- De eddig mindig volt- mondta kicsit visszafogottabban.

- Eddig igen.

- De ezt a támogatást mi mindig belekalkuláljuk a főváros költségvetésébe - mondta, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon.

- Mi viszont nem számoltunk vele. Honnan vegyek el? Szinte minden csapot elzártunk. Szinte.

A főpolgármester hangnemet váltott.

 

- Nem akarom fenyegetni miniszterelnök úr, de ebbe ön belebukhat.

 

- Ezzel nem csak maga fenyeget. Már megszoktam. Bárki idejön és nem kap az megfenyeget.

 

- Sztrájkolni fog a BKV és minden felelősséget csakis magára kenek - mondta kicsit habogva, mert nem erre a válaszra számított.

 

- Csakis. De miért? Én herdáltam el azt a sok pénzt vagy a maga emberei?

Demszky szinte megadóan rakta ki az utolsó kártyáját.

 

- Megállhat a metróépítkezés is.

 

- Miért már újraindult? 

 

- Igen. Már a Duna alatt járnak.

 

- Ott nehéz lesz megállni!

 

A főpolgármester hangja megszelídült. Sőt érdeklődően lággyá változott.

- Gordon, őszintén mondja meg! Mit kezdjek a BKV által felhalmozott adósággal?

- Gábor, pályázzon még vagy három metróállomásra az Uniónál. Hátha! A Kelenföldi és Keleti pályaudvar közötti vonalon, találjon nekik még helyet! Hiszen állomásonként fizetnek nem alagút hosszúságra - mondta a nagy ötletet a miniszterelnök.

- Már így is szinte minden sarokra épül egy megálló. Hol legyen még állomás? A Duna alatt? 

 

Demszky agyán átfutott, hogy mit is mondott és megállt egy pillanatra, de az ifjú kormányfő még nem fogyott ki az ötletekből.

- Akkor zárja le a belvárost és szedjen belépési díjat az autósoktól, mint Londonban.

- London... Ott könnyű, ahol három elkerülő körgyűrű is van a város körül.

- És? Akkor nálunk jobb üzlet lenne. Nem? - örvendezett Bajnai a jó ötletének.

- De ezt a tervemet már előre megfúrták - adta fel végleg Demszky.

 

- Akkor a mostani BKV vezérigazgatót küldje el...

- Már elküldtem.

- Hová?

- Logopédushoz, mert nagyon idegesített a nyávogása.

- Tudja mit? Adjon neki egy zsíros végkielégítést és küldje el ide hozzám. Jó lesz kormányszóvivőnek! A mostani úgyis fogalomzavarban szenved.

- Én nem jöhetnék? A fogalomzavarhoz és a csődhöz én is nagyon értek.

 

 

Szerintem...