Miről jutott eszembe ez a régi, de maivá formált vicc? Arról a nyílt levélről, amit Vona Gábornak címzett a Fidesz szókimondó fenegyereke, aki ezzel alaposan magára és az általa alapított pártra haragította az amúgy sem barátságos rangadót játszó fasisztákat. Úgy kiosztja benne Orbán balul – illetve – szélsőjobbul sikerült klónját, hogy még Morvai Krisztinának is jut belőle. Kitálalja, hogy miként dörgölődzött még nyolc éve az egyik kisnövésű a másikhoz a Turul-körben és hová bújtak nagy hazafiságukban, amikor a többiek az utcán bátran elfutottak a rendőrök elől.

 

Majd a magukat szabadságharcosnak tituláló gyerekgyilkosokat osztja ki, akiknek a ténykedéséből nem kér. Felveti a kérdést, hogy mi a különbség - ott belül a lelkükben és a fejükben - a Csintalant összeverő gyávák és a védtelen öregembert megverő cigányok között? Azt sem érti a szerző, hogy mióta lett kényes Morvai Krisztina a „metélt farkincákra”. Ennek kapcsán Hisztina is megkapja Bayertől a magáét. Végül lerántja a leplet, hogy honnan is lehet ennyi kampánypénze a Jobbiknak.
Egyszerűen lopnak!

 

Jól szórakoztam míg olvastam, de ha jobban belegondolunk nem olyan vicces ez a dolog. Viktor látván, hogy hűtlenné vált karrierista csatlósának demagógiája kezd veszélyessé válni az ő kétharmados törekvéseire, lépésre szánja el magát. Elküldi kedvenc tollforgatóját, hogy – „Eriggy fiam! Csapd le a fejét!” Ő pedig megy. És ez – várhatóan - még csak a kezdete a hosszú levelek éjszakájának.

 

Mit tehet ebben a helyzetben egy hozzám hasonló kívülálló?
Kér egy pohár sört.