Miért drága a magyar egészségügy?
„A magyar egészségügy bemenő és kimenő adatai a szükségletekhez képest nemzetközi összehasonlításban is magasak. Ezzel szemben az eredményesség kedvezőtlenül alakult. „
( az Állami Számvevőszék jelentése az önkormányzati tulajdonban levő kórházak pénzügyi helyzetének, gazdálkodásának vizsgálatáról )
Lefordítom, mert ez nekem így baromi száraz.
Egy magyar kórház – a nemzetközi átlaghoz képest – túl sok ágyat tart fenn sok orvost alkalmazva. Egy beteg több napot fekszik kórházban és ezalatt a szükségesnél sokkal több vizsgálatot hajtanak rajta végre, mint bárhol a világon.
És ebből valahogy mégsem látszik - a költségeken kívül - semmi. Hiszen az ország átlagéletkora folyamatosan csökken miközben egyre több magyar, egyre korábban hal meg, mint amennyi születik.
Vajon miért van ez, ha ilyen sokat költünk az egészségügyre?
Egyszerű a válasz. A kórházak ott csalnak a lejelentett számokkal, ahol nem szégyellik. És nem túl szégyenlősek.
Sőt!
Egy magyar kórház – a nemzetközi átlaghoz képest – túl sok ágyat tart fenn sok orvost alkalmazva. Egy beteg több napot fekszik kórházban és ezalatt a szükségesnél sokkal több vizsgálatot hajtanak rajta végre, mint bárhol a világon.
És ebből valahogy mégsem látszik - a költségeken kívül - semmi. Hiszen az ország átlagéletkora folyamatosan csökken miközben egyre több magyar, egyre korábban hal meg, mint amennyi születik.
Vajon miért van ez, ha ilyen sokat költünk az egészségügyre?
Egyszerű a válasz. A kórházak ott csalnak a lejelentett számokkal, ahol nem szégyellik. És nem túl szégyenlősek.
Sőt!
A feleségem egy apró műtétre feküdt be egy budapesti kórházba. Szerdán kora reggel megkapta az ágyát és délelőtt végrehajtották rajta a beavatkozást. Este már itthon aludt. Távozáskor nem kapott zárójelentést. Azt mondták, hogy péntek délután menjen vissza kontrollra és addigra megírják a szükséges dokumentumokat. Így is volt. Csakhogy az elbocsájtó szép üzenetben az szerepelt, hogy ő péntek estig feküdt a kórházban és azalatt a három nap alatt folyamatos szakellátásban részesült és drága vizsgálatokat hajtottak rajta végre.
Papíron.
Papíron.
Ezeknek a nem létező eseményeknek a költségeit természetesen a biztosított – jelen esetben a nejem - biztosítója fedezte a kórház felé. A társadalombiztosító. Az, amelyiknek havonta odaadjuk a fizetésünk nem kis hányadát.
Ez nem egyedi eset. A kórházak igyekeznek annyi pénzt kisajtolni az államból, amennyit csak tudnak. Akár csalással is. Mintha az állam nem te vagy mi lennénk, hanem valami fejőstehén, akit nem is mi táplálunk. Meghamisítják az adatokat, hogy minél több legyen a kicsalt bevételük. Ez biztosítási csalás. Majd szűk körben a jól végzett munka gyümölcséből kiemelten magas fizetéseket és jutalmakat osztogatnak maguknak. Eközben az egyszerű kórházi alkalmazottak - akikkel talán nem is találkozik a beteg – nap, mint nap teszik ki magukat a nagy tudású, boríték méretűre tágított köpenyzsebűek szeszélyeinek és pökhendien lenéző modortalanságuknak.
Persze éhbérért.
Persze éhbérért.
A lobbik sikerrel akadályozták meg, hogy ez a helyzet megváltozzon. Hiszen ezeknek a biztosítási csalásoknak vetett volna gátat a teljesítménykorlát és az ágyszám-csökkentés. Ez persze nem volt érdeke a magánbetegeiket a közkórházban, közgyógyszerekkel és közeszközökkel gyógyító privátorvosoknak. A vizitdíj pedig szűkítette volna a fehér köpenyek alaposan mélyre tágított zsebeit. De ezzel a hatalmi ággal nehéz szembeszállni. Sokan nem is mernek, hiszen mindenki lehet beteg.
Egy politikus is.
Egy politikus is.
Csak tudnám mire olyan nagyképűek és önteltek ezek a fehér köpenyes tolvajok. Hiszen ugyanolyan pitiáner bűnöző mind, mint bármelyik köztörvényes. Vagy még rosszabbak, hiszen míg lopnak a zsebünkből, szégyentelenül tartják a markukat is! És még van képük megkövetelni tőlünk – egyszerű halandóktól - hogy csak azért essünk hasra előttük, mert az ő nevük dörövel kezdődik.
Na és?
Drakulának is.
Na és?
Drakulának is.
Persze minden tiszteletem a kihalófélben lévő kivételeké.
Utolsó kommentek