Lakos Imre és Bőhm András a főváros költségvetésének elfogadását követően egy emberként lépett ki az SZDSZ frakcióból.
Az ebédidőre figyelmezető gyomorkorgások hangzavarában Bőhm András még javaslatot tett arra, hogy egy új finanszírozási struktúra keretében a színházak kapjanak kicsit több támogatást az önkormányzattól. Ezt a közgyűlés a teljes költségvetéssel együtt elfogadta.
A mór megtette kötelességét…
Ezzel véget ért egy korszak a fővárosi SZDSZ történetében. Megszavazták, amin egy éve dolgoztak és ezzel a lendülettel ketten is kiléptek az SZDSZ frakcióból. Véget vetve a Szabad Demokraták közgyűlésbeli többségének. Gondolom, aki kicsit is figyelte az eseményeket az nem lepődött meg ezen. Az országgyűlési frakció elköszönése után ez volt az SZDSZ széthullásának a következő állomása. A párt vezetése elveszítette a bizalmat. Egyes képviselői és tagjai már nem szeretnék, ha egy lapon emlegetnék őket azokkal, akiket egyre súlyosabb vádakkal illetnek a nyomozóhatóságok. A független gondolkodók és a tagság után a tisztségviselők is elhagyják az SZDSZ-t. Vagy az hagyta el őket? Miért nem akarnak már egykor gyermekükként szeretett pártjukért és annak képviseltjeiért tovább dolgozni?
Mi változott? A tagság? A célok? Vagy a módszerek?
Erre a dilemmájára is bizonyára van válasz, de még várat magára egy kicsit.
Utolsó kommentek